A nagyváradi „László király” páholyt 1876-ban dr. Berkovits Zsigmond orvos alapította, s fivére, dr. Berkovits Ferenc ügyvéd főmesteri vezetése alatt indult virágzásnak. Hogy a megalakulásakor kellő számú mester tagja lehessen a páholynak, 1876. október 29-én a Jánosrendi Nagypáholy és több vidéki páholy küldötteinek közreműködésével 15 keresőt inassá, majd legénnyé és végül mesterré avattak a Nagypáholy külön engedélyével.
A gyorsan növekvő páholy először bérelt és megfelelően berendezett házban végezte munkáit, s csak a megalakulás utáni tizedik évben merült fel az állandó templom, saját páholyház építésének igénye. A későbbiekben a belső közöny és a külső támadások miatt válságba került páholyt 1891. május 24-én elaltatják. A Nagypáholy segítségével 1892. májusában felélesztették a páholyt, de a felívelő periódusban 80 fős tagság 18 főre olvadt. A bérelt páholyház bérleti díját sem tudják fizetni, egy időre a helyettes főmester házában jönnek össze. 1895-ben egy szerény lakóházból átalakított páholyházban kezdtek el dolgozni. A páholy életében újabb fellendülés kezdődik, 1897-ben újra saját páholyház építését kezdik tervezgetni. A radikálissá váló páholy számos modernizációs javaslatot terjeszt fel a Nagypáholynak, amely azokat rendre elutasítja.
Viszont a Nagypáholy segítsége folytán 1901-ben két szabadkőműves építész, Jámbor Lajos és Bálint Zoltánszabadkőműves testvérek ingyen megtervezik az új páholyházat - „olyan beosztással, ami minden szempontból megfelel a szabadkőművesi munkák és ceremóniák gyakorlására” . A kor egyik legnevesebb építésze, Balint Zoltán egyébként nagyváradi születésű volt. A Rulikowsky utca elején levő építési telek május 9-én kerül a páholy tulajdonába, amelyen néhány hónap alatt fel is építik a páholyházat. Az épület kifestését a helyi Wéber József végzi el a budapesti nagypáholyház mintájára. Új otthonukba 1901. december 6-án költöztek be, a szabadkőművesek s rögtön négy kereső felvételével gyarapították létszámukat. A páholyház felavatása 1902. február 1-én, szombaton volt. Ady így írt az eseményről:
"A nagyváradi László király-páholy hajlékverő, szép nagy ünnepet ült. Ez a kivételes szép ünnep magyarázza meg, hogy nyilvánosság előtt szólunk ezúttal a szabadkőművesek páholyáról, mely szent, nagy hivatását zajtalanul, csöndben végzi máskülönben. Mikor csupa vigasztalan sötétség körülöttünk a világ, már csak a vigasztalás kötelessége is megkívánja rámutatni egy olyan fölemelő, hitet adó jelenségre, hogy Nagyváradon, ahol semmivel sem kisebb a sötétség veszedelme, mint bárhol a hazában, pompás, új, templom-szerű csarnok áll, mely hajléka a humanizmusnak, irgalmasságnak és világossághintésnek... "
Péter I. Zoltán város- és építésztörténész a következőképpen írja le az épületet:
"Az ablaktalan homlokzat feloldására, egyben a főtengely kiemelésére a középrész elé enyhén kiugró portikuszt emeltek. Két szélén egy-egy görög pillér, míg középen két dór fejezetű kannelúrázott (vájatokkal ellátott) oszlop támasztja alá az antik háromrészes párkányt. A fríz (képszék) eredetileg függőleges sávozással volt díszítve. Felette háromszögű oromzat (timpanon) zárja le a portikuszt. Az orommező ma már simára vakolt, de egykoron itt egy sugarakkal övezett egyenlőszárú háromszög - benne az Isten-szem - volt. Idővel eltűnt, az épület sarkait díszítő szfinxekkel együtt. Az épület oldalhomlokzatai egyszerűek. Egyenes lezárású, hosszú, keret nélküli ablakok törik át a falfelületeket. A századforduló táján épített egykori László király páholy[ház] homlokzati megformálása nyomán a neoklasszicista stílusba sorolható. Kovácsoltvas kerítése ellenben már a szecesszióból ihletődött."
A gyorsan növekvő páholy először bérelt és megfelelően berendezett házban végezte munkáit, s csak a megalakulás utáni tizedik évben merült fel az állandó templom, saját páholyház építésének igénye. A későbbiekben a belső közöny és a külső támadások miatt válságba került páholyt 1891. május 24-én elaltatják. A Nagypáholy segítségével 1892. májusában felélesztették a páholyt, de a felívelő periódusban 80 fős tagság 18 főre olvadt. A bérelt páholyház bérleti díját sem tudják fizetni, egy időre a helyettes főmester házában jönnek össze. 1895-ben egy szerény lakóházból átalakított páholyházban kezdtek el dolgozni. A páholy életében újabb fellendülés kezdődik, 1897-ben újra saját páholyház építését kezdik tervezgetni. A radikálissá váló páholy számos modernizációs javaslatot terjeszt fel a Nagypáholynak, amely azokat rendre elutasítja.
Viszont a Nagypáholy segítsége folytán 1901-ben két szabadkőműves építész, Jámbor Lajos és Bálint Zoltánszabadkőműves testvérek ingyen megtervezik az új páholyházat - „olyan beosztással, ami minden szempontból megfelel a szabadkőművesi munkák és ceremóniák gyakorlására” . A kor egyik legnevesebb építésze, Balint Zoltán egyébként nagyváradi születésű volt. A Rulikowsky utca elején levő építési telek május 9-én kerül a páholy tulajdonába, amelyen néhány hónap alatt fel is építik a páholyházat. Az épület kifestését a helyi Wéber József végzi el a budapesti nagypáholyház mintájára. Új otthonukba 1901. december 6-án költöztek be, a szabadkőművesek s rögtön négy kereső felvételével gyarapították létszámukat. A páholyház felavatása 1902. február 1-én, szombaton volt. Ady így írt az eseményről:
"A nagyváradi László király-páholy hajlékverő, szép nagy ünnepet ült. Ez a kivételes szép ünnep magyarázza meg, hogy nyilvánosság előtt szólunk ezúttal a szabadkőművesek páholyáról, mely szent, nagy hivatását zajtalanul, csöndben végzi máskülönben. Mikor csupa vigasztalan sötétség körülöttünk a világ, már csak a vigasztalás kötelessége is megkívánja rámutatni egy olyan fölemelő, hitet adó jelenségre, hogy Nagyváradon, ahol semmivel sem kisebb a sötétség veszedelme, mint bárhol a hazában, pompás, új, templom-szerű csarnok áll, mely hajléka a humanizmusnak, irgalmasságnak és világossághintésnek... "
Péter I. Zoltán város- és építésztörténész a következőképpen írja le az épületet:
"Az ablaktalan homlokzat feloldására, egyben a főtengely kiemelésére a középrész elé enyhén kiugró portikuszt emeltek. Két szélén egy-egy görög pillér, míg középen két dór fejezetű kannelúrázott (vájatokkal ellátott) oszlop támasztja alá az antik háromrészes párkányt. A fríz (képszék) eredetileg függőleges sávozással volt díszítve. Felette háromszögű oromzat (timpanon) zárja le a portikuszt. Az orommező ma már simára vakolt, de egykoron itt egy sugarakkal övezett egyenlőszárú háromszög - benne az Isten-szem - volt. Idővel eltűnt, az épület sarkait díszítő szfinxekkel együtt. Az épület oldalhomlokzatai egyszerűek. Egyenes lezárású, hosszú, keret nélküli ablakok törik át a falfelületeket. A századforduló táján épített egykori László király páholy[ház] homlokzati megformálása nyomán a neoklasszicista stílusba sorolható. Kovácsoltvas kerítése ellenben már a szecesszióból ihletődött."
Tovább a szk.wikispaces.com-on
A szabadkőművesség igencsak tág fogalom. Azt mindenesetre illik tudni,
hogy például Kazinczy Ferenc, Aranka György (Erdélyország Kazinczyja),
Kossuth Lajos vagy Ady Endre páholytag volt, őket pedig nehéz volna
kirekeszteni a nemzetből. Móra Ferenc gyönyörű és igaz publicisztikai
írásai a szabadkőműves irányultságú Világban jelentek meg. Ilyen
értelemben a magyar szabadkőművesség nem volt nemzetietlen. Sőt. A
pezsgő, polgári szellemű Nagyvárad (a “Pece-parti Párizs") páholyát
László királyról nevezték el. Annak ellenére, hogy a Szent László neve
alatt tömörülő nagyváradi polgárság kicsit “el volt sózva", ahogy Ady
jegyezte meg egyszer (arra a nevezetes mondásra célozva, hogy a zsidó
elem olyan szükséges összetevő egy országban, mint az ételben a só).Forrás : galilei.hu
Ady Endre életművével, és pályafutásával számos irodalomtörténész, kutató foglalkozott már, akik szabadkőműves voltát itt-ott felemlegetik talán, de a Szabadkőművességhez fűződő viszonyát igazán, csak a beavatottak érthetik, értékelhetik.Tovább a nagyoriens.hu-n
A budapesti Nagypáholy segítségével két mûépítész, a szintén budapesti Bálint Zoltán és Jámbor Lajos (ugyancsak szabadkõmûvesek) ingyen megtervezik az új páholyházat, amelyet fel is építenek 1901-ben a Rulikowski (jelenleg Armatei Romane) utca elején.
Homlokzata alapján az épület a neoklasszicista stílushoz sorolandó és külön jellegzetessége hogy a főhomlokzaton nincs ablak.A páholyház kifestését a helyi Wéber József végzi el a budapesti nagypáholyház mintájára.
A páholy működését 1919-ben függesztették fel aztán még újraindult de az épületet már elrekvirálták és az évtizedek folyamán több intézmény működött benne. Napjainkban területi vámigazgatóság üzemel itt.
Szöveg és fotók forrása : facebook.com/Többarcú Nagyvárad
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése