Nagyvárad egykori hídjai

Napjainkban a Sebes-Körös két partján elterülő Nagyváradot négy közúti híd, két gyalogoshíd és két vasúti híd köti össze. Száz éve a közúti hidak száma három volt. Az alábbiakban a közúti hidaknak és a Garasos hídnak a történetét elevenítjük fel.

A mai Nagyvárad területén már a 13. század elejétől több település volt a Körös mindkét partján. Ez azt jelenti, hogy az első fahidat is ebben a korban verhették. Az 1598 körül készített Houfnagel-féle rézkarcon is jól kivehető a Körösön egy fahíd, amelynek a bal oldali hídfőjén egy impozáns, kőből vagy téglából épített kapu is látható. Ha e hidat a metszet alapján, a vár Csonka-bástyájához való helyzete alapján akarjuk lokalizálni, akkor az csak a mai Sztaroveszky (Magheru) utcai híd közelében vagy talán éppen a helyén lehetett. A török korban Evlia Cselebi leírása szerint is itt volt a Körösön egy híd. Ezt erősítette meg Bunyitay Vince is, aki szerint a törökök után három mosché maradt meg. Egy Olasziban a Körös hídjának közelében. Az itteni fahíd nem lehetett komoly építmény, ugyanis amikor Bél Mátyás az 1726-os években Olaszit ismertette, azt írta, hogy: „A Körös bal partján levő városrészt a túlparton levő Olaszival egy hidacska köti össze. Ez lett a 18. század elejétől a város első fából épített hídja, és emiatt Nagyhídnak nevezték el." - Írja Nagyvárad egyik nagyra becsült helyi történésze Péter I. Zoltán.Néhány idézet :

A Nagyhíd

 

Milyen is lehetett a fából vert Nagyhíd? Erre keresett választ Kerényi Miklós újságíró is a Nagyvárad 1878. november 5-i számában: „A felső vagy Nagy-híd nevét alkalmasint onnan vette, mert az alsó vagy Kis-híd csak gyalogjárókra volt kezdetben építve. (...) Azon a helyen, hol a Nagy-híd mostan áll, már századok óta állhatott híd, mert a víz medre mindig tele volt ott régi elkorhadt czölöpök maradványaival, ugy, hogy a tutajok csekélyebb víz állásnál alig voltak képesek ott áthaladni. A híd igen egyszerű volt, hídfő nem létezett, hanem a parttól mintegy három ölnyire emelkedett az első hídláb, mely hat oszlopból állott és így tovább a túlsó partig lehetett vagy 12 láb, mert a híd hosszabb volt mint a mostani, s csak később az újvárosi részen töltötték a medret, amint az ott lévő töltésből is látható. E gyönge lábakra tétettek azután hosszabb-rövidebb gerendák, azokra a keresetlen fából készült hosszabb-rövidebb pallók, és azokra lett erősítve az egyszerű, faragatlan, gyalulatlan korlát, mely midőn szekerek haladtak a hídon, izgett-mozgott, sőt helyen-helyen ki is dőlt; gyalog-járda nem létezett, ennek következtében nagyobb heti vásároknál a gyalog-járók szinte élet-veszély között juthattak át a hídon. (...) Ezen primitív állapotú hidat az 1817-ik évi május 31-ikén jött árvíz, mely már délután öt óra tájba a híd pallóit is elérte, éjjel elsöpörte. Az új híd csak öt év múlva, 1822-ik évben készült el; addig folytonosan építették. Az átjárást e hosszú idő alatt két halász csolnakkal eszközölték a halászok 2 Kr. díjért. (...) Az új hídon már gyalog-járda is volt és így némi kényelem a közönségre nézve. E hidat aztán az újabb időben ismét átalakították, miután a régi lábak elkorhadtak, az új híd több lábakat nyert." A Kerényi által említett átalakítás gyakorlatilag egy újabb fahidat eredményezett. Ezt 1878 januárjában kezdték előkészíteni. Sok gerendát és cölöpöt halmoztak fel a parton, és az első hídlábat is leverték. Mellette egy gyalogoshidat emeltek. A híd nyárra elkészült, de hogy ez maradt-e meg a vashíd építéséig, avagy építettek még egy újabb fahidat is, erre nézve nem találtunk semmiféle dokumentumot. Az ellenben tény, hogy 1890-re a fahíd nagyon elöregedett.

A Kishíd

 

A Szent László (Unirii tér) és a Bémer (Regele Ferdinand) teret összekötő egykori Kishíd elődjét Csáky Miklós püspök (1737–1747) verette. „E híd egy új közlekedési utat nyitott, mely Újváros főterét Olaszin keresztül ennek északi kapujával a legrövidebb vonalban kötötte össze s e vonallal Olaszi mai főutcáját alakította meg" – állapította meg Bunyitay Vince. A már említett Kerényi Miklós a Nagyvárad 1878. november 7-i számában azt állította, hogy: „Az alsó, vagy Kis-híd a mult század (18. század) utolsó évtizedében alakíttatott át szekérrel járhatóvá. Azelőtt csak gyaloghíd volt." Lehetséges, hogy így volt, de Kerényi kijelentését nem támasztotta alá semmiféle dokumentummal, bár az is igaz, hogy ennek ellenkezőjét sem bizonyította senki. De lássuk, hogy mit írt még a fahídról az egykori váradi újságíró: „Az alsó, vagy Kis-híd a Nagy-híddal szemben mondhatni művészileg volt készítve, amennyiben két oldalán emelő művekkel volt ellátva és gyalog járója is volt a kispiacz felőli oldalon. Azonban a szekerek részére szűkebb volt a mostaninál a tér, közepén sem volt választó gerenda és így a járművek a hídon tértek ki egymásnak, mi igen sokszor, kivált hetivásár idején megakasztotta a közlekedést, órákra is. (...)"

A Széles utcai híd

 

Nagyvárad harmadik közúti hídját, a Széles utcai vashidat 1913-ban építették hosszas előkészületek után. Ennek helyén előzőleg nem volt fahíd. A vashíd tervét még 1906-ban elkészítette Altnöder Endre városi mérnök, amit nem győztek dicsérni a korabeli lapok: „Az új vashíd Nagyvárad egyik legcsinosabb és legimpozánsabb látványossága lesz. Külső alakja a budapesti Erzsébet-hídhoz hasonlít. A hídfőnél magas vasoszlopok emelkednek ki, innen mélyedő, ovális ívezetben vezet végig a hídon a külső határvonal. Ez a kerítés a központtól kezdve két oldalt fokozatosan emelkedő vaspóznákból van összeszerkesztve. (...) A híd szerkezete teljesen modern, s így fölöslegessé teszi azt a sok kisebb-nagyobb vasjárulékot, oszlopot, összetartó rudakat, melyek csak elrontják az egész alkotmány külső szépségét. A híd felületén a szélesített U alakú láncszerkezetnél egyéb nem lesz." (Nagyváradi Napló 1906. október 24.)

Garasos híd

 

A Körösön építettek a gyalogosok számára is egy vashidat, az egykori fából készített felső Garasos híd helyébe. (A Szigligeti utca meghosszabításában található gyalogoshíd elődjét nevezték alsó Garasos hídnak.) Az építésre 1909 tavaszán pályázatot írtak ki. Mint legelőnyösebb ajánlattevő, a hídlábak építésére Incze Lajos és Társa, míg a vasszerkezet tervezésére és szállítására az Osztrák–Magyar Állami Vasúttársaság resicai hídgyára kapott megbízást. A hídlábak alapozását 1909. augusztus 25-én kezdték el, és november 24-re fejezték be. Az építést Altnöder Endre városi mérnök vezette, a vasszerkezet tervezője Totth Róbert volt, a részletterveket és méretszámításokat Kaltner Ferenc és Seyfried Tivadar végezte. A vasszerkezet helyszíni szerelésével 1910. szeptember 3-ra végeztek. A próbaterhelést 1910. december 19-én tartották.
Forrás : epa.oszk.hu

Köszönet a szerzőnek Péter I Zoltánnak '

Péter I. Zoltán újságíró, helytörténész (Nagyvárad, 1949).A Bihari Napló munkatársa, a Budapesti Műszaki Egyetem műemlékvédő szakmérnöki karán tanult. 1992-től húsz helytörténettel foglalkozó könyve jelent meg. 

Forrás : civertan.hu