Ceaușescu nagyváradi találkozója Kádár Jánossal 1977-ben

Nicolae Ceausescu különgépe 1977. június 15-én, reggel 9 órakor szállt le Debrecenben. A román főtitkár sokat gondolkozott azon, hogy hogyan tegye meg a Nagyvárad és Debrecen közötti 70 kilométert, és végül úgy döntött, hogy a repülőgép lesz a legmegfelelőbb. A debreceni repülőtéren várta őt Kádár János, majd egy gyors integetést követően autóba ültek, és kíséretükkel együtt a szálláshelyükre hajtottak.
Maga a megbeszélés délelőtt fél 11-kor kezdődött az MSZMP Hajdu-Bihar megyei bizottságának szákházában, egy Lenint ábrázoló festmény alatt. Délben ebéd, majd délután fél öttől az esti óráig folynak a megbeszélések, de nem éjszakába nyúlóan, ugyanis Ceausescu és kísérete, Kádárral és annak kíséretével együtt este hétkor már a repülőtéren van, ahonnan Ceausescu hazarepült. Másnap Kádár látogatta meg a román főtitkárt. A következő nap a 15-i majdnem pontos másolata volt, a különbség csak annyi, hogy Nagyváradon van a megbeszélés. A helyszín a Bihar megyei pártbizottság és tanács épülete, Kádár a repülőgép helyett a vonatot választja.
„A nemzetiségek – az illető országok állampolgárai – problémáinak megoldása a két ország mindegyikének belső ügye és felelőssége. Ugyanakkor hangsúlyozzák annak jelentőségét, hogy a két szomszédos állam nemzetiségei mind nagyobb mértékben töltsék be a híd szerepét a magyar és román nép közötti közeledésben."Teljes cikk a index.hu-n

104. Roska István nyugalmazott nagykövet visszaemlékezése az 1977. június 15–16.-i

Debrecen–nagyváradi Kádár–Ceauºescu-találkozóról. (Részlet.)

[...]

1

Az 1977-es debreceni-nagyváradi találkozót a kényszer szülte. A románok kitartó

nyomást gyakoroltak Magyarországra, hogy viszonozhassák a magyar párt- és a kormánykül-

döttség 1972-es bukaresti látogatását.

2

(Csakhogy ez a bukaresti találkozó nagy csalódás volt

számunkra. Ott ugyanis csak egy lényegi eredmény született: a két miniszterelnök aláírta a 20

évre szóló Barátsági Együttmûködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerzõdést.) A kétoldalú

kapcsolatok tartalmi kérdéseiben, a nemzetiség érdekeit szolgáló együttmûködésben fikarcnyit

sem tudtunk elõre lépni. Kádár János – közvetve a románoknak címezve – azzal példálózhatott,

hogy milyen módon oldottuk meg a hazánkban élõ nemzetiségek jogegyenlõségét és hogyan

kívánjuk bõvíteni jogaikat. Ceauºescu viszont jottányit sem engedett „a nemzetiségre való

tekintet nélkül” formulából. Ugyanakkor Romániában egyre szaporodtak a magyarság jogait

és érdekeit súlyosan sértõ intézkedések és hivatalos megnyilvánulások. A magyar vezetésnek

választania kellett. Belemegy-e abba, hogy Budapesten fogadja a Ceauºescu és felesége vezette

román küldöttséget (amelyet ha már meghívtunk, teljes protokollal kell fogadni) vagy egysze-

rûen elzárkózik egy ilyen találkozó elõl és ezzel lemond a románok befolyásolásának még a

lehetõségérõl is. Közbeesõ megoldásként merült fel a pártvezetõk határ menti találkozójának

gondolata. Mivel ez párttalálkozóként megszabadult a protokolláris kötöttségektõl és külsõsé-

gektõl, nyíltabb és õszintébb tárgyalásokhoz nyújtott lehetõségeket, és az esetleges kudarc is

könnyebben kezelhetõnek tûnt. Nem mondhatom, hogy a magyar javaslat kitörõ lelkesedést

váltott volna ki román partnereinknél, de végül is belementek. Igaz, hogy az elõkészítés során

ez alkalommal is mindent megtettek a találkozó külsõségeinek „feltupírozásáért”, demonstratív

jellegének erõsítéséért. Magyar részrõl udvariasan, de következetesen elhárítottuk e törekvé-

seket.

Bővebben a találkozóról a adatbank.transindex.ro-n

 Forrás : index.hu

Forrás : oradeamea.com