Kupán Árpád : Szabadkőművesek Nagyváradon

A nagyváradi László király páholy jelvénye a borítón

Előszó Biró Bélától

 

 
Kupán tanár úr könyve, bár formailag pusztán a nagyváradi szabadkőművesség
történetét tárja elénk, lényegében Nagyvárad újkori történetének
tömör és érdekfeszítő összefoglalása is egyben. A város történetének
legfontosabb, mondhatni, meghatározó mozzanatát egészen az impériumváltásig,
amikor más történelmi erők vetődnek felszínre, és csaknem
egy évszázadra kibillentik egyensúlyukból a sok évszázados folyamatokat,
éppen a szabadkőművesség által képviselt liberális-kozmopolita
irányzatok és az ultramontán konzervativizmus párharca jelentette.
Mindkét irányzatnak nagyon erős állásai vannak a városban, az összecsapások
tehát itt a leglátványosabbak és a legszenvedélyesebbek.
Nagyvárad a 19. század végén és a 20. század elején Kelet-Közép-Európa
szellemi küzdelmeinek egyik középpontja. Cseppben a tenger. Így aztán a
váradi szabadkőművesség történetének felelevenítése elkerülhetetlenül
ezeknek a küzdelmeknek a krónikája is. Kupán Árpád pedig kitünő krónikás.
A „résztvevő” hitelessége, a kutató szenvedélyes kíváncsisága, a
szabadkőművesség eszméivel rokonszenvező narrátor elfogódottsága
mind-mind tetten érhető a szövegben. Igaz, mindezeket a tények iránti
tisztelet, a hipotézisek, mítoszok, rejtélyek tudatos kerülése tartja
egységben.
A szöveg a történeti tudat krónikus hiánytüneteivel küszködő olvasó
rendelkezésére bocsátja a „történet” megértéséhez legszükségesebb történettudományi
fogódzókat is, és minden esetben az elsődleges forrásokra,
a szabadkőművesség fennmaradt dokumentumaira és főként a
korabeli sajtó közleményeire hagyatkozik.
Ítélkezni semmilyen vonatkozásban sem ítélkezik, bár a szöveg horizontján
a történet végkifejletének körvonalai is földerengenek: a tanácsköztársaság,
a holokauszt és a kommunista diktatúra. Az egymással
szemben álló politikai alternatívák már eleve magukban hordják az
elfajulás csíráit. Már a történet kezdetén nyilvánvaló, ha a Monarchiában
körvonalazódó liberális demokrácia nem lesz eléggé erős ahhoz, hogy a
szemben álló ideológiákat és kulturális preferenciákat működőképes
politikai közösségben integrálja, mindkét oldal ön- és közveszélyes
törekvések forrásává válhat. Nem beszélve a nemzeti problematikáról,
melynek megoldatlansága (a társadalmi konfliktusokkal ötvöződve)
szintén veszélyes gyúanyagot kínál.
Hogy mi lehetett volna a Monarchiából, Magyarországból, Kelet-Közép-
Európából, ha a történeti fejlődés a szabadkőművesség által képviselt
modernizáció és a konzervatívok által képviselt hagyomány konvergenciájának
irányában hat, ha sikerül a valódi konszenzusos politizálás
alapjait megteremteni, ma már aligha tudhatjuk meg. De hogy Európa
határát nem most kellene óriási áldozatok, közel százesztendős katasztrófasorozat,
jobb- és baloldali diktatúrák, vérontások, nemzeti gyűlölködés
és sorozatos gazdasági összeomlások árán keletre tolni, az bizonyosra
vehető.
Az utóbbi években kevés meggondolkodtatóbb szöveget olvastam,
mint ez itt.
Bíró Béla
 Forrás : moly.hu A könyv itt is megrendelhető '

A szerző kötetében nem csupán a nagyváradi szabadkőművesség történetét tárja elénk, hanem a partiumi nagyváros újkori történelmének tömör és érdekes összefoglalását is. Elsőként ennek a legvitatottabb, a legellentmondásosabban megítélt szervezetnek a valós történetét, célkitűzéseit, múltbeli és jelenlegi tevékenységét vázolja fel, majd ismerteti a magyar szabadkőművesség legfontosabb eseményeit is a 18. századtól napjainkig. A fejezetet egy, a mai Románia területén működött magyar szabadkőműves-páholyokat rendszerező táblázat egészíti ki. Ezt követően ismerhetjük meg, hogyan indult meg a 19. században dinamikusan fejlődő Nagyváradon a páholyszervezés, mikor és miként alakult meg a helyi László király szabadkőműves-páholy, s milyen tevékenységet fejtett ki 1919-es betiltásáig. Külön fejezetekben olvashatunk a Trianont követő eseményekről, az előbbi páholyból kivált, s egészen a szabadkőműves szervezetek működését betiltó, 1937-es román intézkedésig működő Bihar páholy, a váradi zsidóságot reprezentáló Jezirah páholy és az újjáalakuló László király páholy további történetéről, a mozgalom II. világháború alatti rövid helyi újjáéledéséről, majd teljes megszűnésükről, végül pedig a román szabadkőművesség mai helyzetéről. A szerző igyekszik elsődleges forrásokra, a szabadkőművesség fennmaradt dokumentumaira és a korabeli sajtó közleményeire támaszkodni, ezekről az irodalomjegyzékből, illetve a források és forráskiadványok jegyzékéből tájékozódhat az érdeklődő olvasó. A kiadványt a páholyok tagságáról készített összefoglaló táblázatok gyűjteménye és névmutató zárja.

A könyv bemutatója: http://szkp1.blogspot.com/2004/12/konyvbemutato-kupan-arpad.html

Részlet a műből: http://www.galilei.hu/erdekes/kupan.pdf
Forrás :szkp2.blogspot.ro 

Kupán Árpád történész, érdemes tanár (Dobra, 1938). Kolozsváron szerzett történelemtanári diplomát 1958-ban, tanított Zetelakán, Kárászteleken, Mezőtelegden, volt levéltáros, vezetett diákszínjátszó kört, helytörténeti kutatásokat folytatott. Mezőtelegd társmonográfusa, többkötetes ismeretterjesztő közíró, Nagyváradon él. 2009-ben Magyar Kultúráért Díjjal tüntették ki.Forrás és írásai: varadlap.ro

Bár nagy volt az érdeklődés- szinte teljesen megtelt a váradi városháza díszterme- a rendezvény ismertetői részét egy óra elteltével be kellett rekeszteni, ugyanis ezen a héten a Polgármesteri Hivatalban minden nap délután 5 órától valamilyen (kampány)eseményt szerveznek…

Jobboldalt a szerző,Kupán Árpád 

Felszólalásában Kupán Árpád arra hívta fel a figyelmet: napjainkban, amikor újból sorsfordító küzdelmek várnak ránk, hiszen megmaradásunk és fejlődésünk a tét, fontos hogy legyőzzük a közönyünket, és erőt merítsünk példamutató elődeink cselekvőkészségéből, lokálpatriotizmusából. A történész külön kiemelte Rimler Károly ünnepi beszédét, melyet „Nagyváros-város új székházának megnyitási ünnepélyén” olvasott fel, ez ugyanis reprint formában most látott először napvilágot. Ugyanakkor megjegyezte: a könyv megírásakor három régi szentenciát tartott szem előtt: míg élek, remélek; a történelem az élet tanítómestere; és a remény hal meg utoljára. Meglátásában ugyanis a reményre, a küzdi akarásra és a cselekvő bátorságra nagy szükség van annak érdekében, hogy Váradnak a történelemben betöltött szerepe ne fakuljon, és büszkék lehessünk a városunkra.
Forrás : erdon.ro 


A szabadkőműves mozgalom az új és jelenkori történelem egyik legkevésbé ismert és legellentmondásosabban megítélt szervezete volt, és maradt egészen napjainkig. Ennek legfőbb oka és magyarázata, hogy mindig igen szigorúan zárt szervezet volt, és egyes országokban és időszakokban titkosan, illegálisan folytatta tevékenységét. Fokozták a körülötte kialakult titokzatosságot szervezeti felépítményei, elnevezései, misztikus-szimbolikus szertartásai, rituális előírásai, melyeket máig megőrzött. Ezt használták ki a mozgalom mindenkori ellenzői és ellenségei arra, hogy a tájékozatlan emberekben minél negatívabb képet alakítsanak ki róla. Pedig pozitív megítéléséhez elég csak két dolgot figyelembe venni: hogy kik az ellenzői, s hogy kik a tagjai és hívei a mozgalomnak. Ellenzői a reakció, az önkényuralom, a totalitarizmus erői, hívei és támogatói a haladás, a felvilágosodás, a racionalizmus elkötelezettjei. A másik, konkrétabb érv csak akkor használható, ha ismerjük a szabadkőművesség alapvető célkitűzését: A nemzeti, faji, vallási különbségek szerint széttagolt emberiséget egy családba kell egyesíteni, és testvérnek kell tekinteni mindenkit, akit Isten embernek teremtett. (Dr. Balassa József nyelvészprofesszor, 1864-1945)Teljes cikk : galilei.hu 

 

 Forrás : kereso.nava.hu