Oldalak

2012. december 14., péntek

Nagyvárad és a Holnaposok

 Szinte minden magyar tudja,hogy Ady Endre Nagyváradon élt és szerette a " Pece-parti Párizst". Az egyik lap melynek az egyik alapítója volt ,az a Holnap volt.Az Ady Líceum ( volt Mogyorósi) és a Főutca (Republici)sarkán találhat egy szoborcsoportot,mely a Holnaposokat jelképezi.Megjelent egy cikk a szoborcsoporttal kapcsolatban a cultura.hu-n


 

A Holnap irodalmi társaság 1908-ban alakult Nagyváradon, tagja volt Ady Endre, Babits Mihály, Balázs Béla, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Juhász Gyula és Miklós Jutka. Azzal a céllal jött létre, hogy a budapesti központú kulturális élet mellett a konzervatív irodalmi szemléletet meghaladó, modern vidéki centrumot hozzanak létre, illetve – Ady nem titkolt szándéka szerint – a Budapesten ebben az időben induló Nyugat folyóirattal konkuráló lapot szerettek volna létrehozni. A helyszínnek pedig leginkább a mind gazdasági, mind kulturális szempontból dinamikusan fejlődő Nagyvárad felelt meg. Nagyváradot ekkor már pezsgő szellemi életének köszönhetően Pece-parti Párizsként emlegették. A társaság az újítást, a modern verselést népszerűsítette, de csak két antológiakötetet tudtak kiadni: az elsőt a megalakulás évében, majd 1909-ben a második, egyben utolsó kötetet.  A versgyűjtemények így is felértek egy hadüzenettel, s a konzervatív irodalmi fórumok kíméletlen támadását váltotta ki.
1914 márciusában a Nagyváradi Naplóban Juhász Gyula A Holnap városa (Lírai feljegyzések) című írásában rajongással írt az öt évvel korábbi, rövid életű, de nagy hatású irodalmi kezdeményezésről: „Igen bizony, jól esik erre emlékezni, mert valljuk be őszintén: ennél önzetlenebb, magyarabb, poétásabb irodalmi mozgalom nem volt azóta, mióta az irodalmat részvénytársasági alapon szervezik és még a költőknek is juttatnak belőle osztalékot. Szeretem az üldözött, a kigúnyolt és immár beszűnt Holnapot, a gúny, az üldözés, az agyonreklámozás és agyonhallgatások dacára is szeretem, mert a fiatalságom volt ez a Holnap, őszinte, lelkes, örökké édesbús ifjúságom.”
Az Ady-emlékmúzeumban látható egy festmény, amely négy holnapost ábrázol egy kávézóasztal mellett. Innen ered az ötlet, hogy a szoborcsoport az utcára kerüljön, méghozzá “használható” formában. A kis szögletes asztalkát négyen veszik körbe: Ady Endre, Dutka Ákos, Juhász Gyula és Emőd Tamás. Az egyik alak (Emőd Tamás) a széke mellett áll – ez az a motívum, amely megkülönbözteti ezt az alkotást a szokványos köztéri szobroktól -, a sétálóutcán felállított életnagyságú bronz műalkotás üresen hagyott székére bárki leülhet, így válik “aktívvá” a szoborcsoport.
Holnaposok szobor, Nagyvárad (Fotó: Sükösd T. Krisztina)
A szoborcsoport elkészítésére Nagyvárad polgármesteri hivatala 2011-ben írt ki pályázatot, amelyet Deák Árpád szobrászművész nyert meg – olvasható az MTI közleményében. Az avatáson a város polgármestere, Ilie Bolojan beszéde szerint a szoborcsoport egyfelől a tisztelet jele azon kulturális és építészeti örökség iránt, amelyet a magyar közösség hozott létre a városban koroktól és politikai rendszerektől függetlenül, ugyanakkor a műalkotás híd is a múlt és a jövő között. Aki az üresen hagyott székre leül, részese lehet a század eleji kulturális élménynek, a Holnaposok irodalmi csoportosulás szellemi örökségének. A Holnaposok szoborcsoportot az Ady Endre Líceum főbejárata melletti, Fő utcai sarkánál találni Nagyváradon.
Tovébbi információ   erdon.ro 
 multikult.transindex.ro   

 Videó : Felavatták a Holnaposok szobrát/tudositok.hu

Nagyváradi Színház 100 éves centenáriuma


Nagyváradi Színház 2010-ben volt 100 éves.Ezt ünnepet méltóképpen ünnepelte meg a színház a nagyváradiakkal együtt.Centenárium eseményeiről és a színház építéséről olvashatnak ebben a bejegyzésben teljesség igénye nélkül.A helyesírási hibákért elnézést,de nem a bejegyzés írója a hibás.


Amikor a Fellner és Helmer bécsi építésziroda, a Monarchia és egész Európa legendás színházépítôje kereken száz esztendeje elkészült a nagyváradi kôszínházzal, és Adorján Berta (mint vendég), Paulay Ede felesége ajkáról 1900. október 15-én este hét órakor felhangzott az ilyenkor szokásos prológ, a Partium Párizsa a virágkorát élte. Nagyvárad azután, ha lehet, még inkább megszenvedte Trianont, mint az erdélyi magyar városok; ezért is olyan nagy jelentôségû, hogy az utódok (a mára kétnyelvû teátrum Szigligeti Társulata) 2000-ben napra, sôt órára pontosan ünnepelték meg a nevezetes centenáriumot, ráadásul ôsbemutatóval.
Tóth-Máthé Miklós történelmi drámája, a Tûz és kereszt száz pályamû közül aratta le a babért azon a színdarabpályázaton, amelyet még 1998-ban, a nagyváradi magyar nyelvû hivatásos színjátszás bicentenáriumán hirdettek meg. A Jászai-díjas Gali László pedig ünnepi elôadást rendezett belôle (korábban Debrecenben már állított színre Tóth-Máthé-drámát), különös tekintettel arra, hogy Nagyvárad városa Szent László mellett egy másik magyar királyt, IV. (Kun) Lászlót is a magáénak tekinthet. Tóth-Máthé nyelvileg igényes, leleményesen megkomponált, nagyívû példázata (miként egyensúlyozhat egy uralkodó Kelet és Nyugat, a pogány rítusok és a keresztény szertartások, a szenvedélyes ösztönvilág meg a kissé megmerevedett vallási bürokrácia, tûzisten és a kereszt között) az évezredvégi Nagyváradon minden más parabolánál többet mond: igazán jó megoldások nincsenek. A vívódó fôhôs életre keltéséhez, aki politikájában és magánéletében egyaránt az örök válaszúton lévô magyar férfisors újabb ábrázolása, van a színháznak egy nagyformátumú mûvésze (Medgyesfalvy Sándor) és több figyelemre méltó karakterszínésze (Firtos Edit, Fábián Enikô, Némethy Zsuzsa, Varga Vilmos meg a színész-direktor Meleg Vilmos), akik illúziókeltôen varázsolják elénk a két kultúra mezsgyéjén veszteglô-morzsolódó világot.
Forrás : hhrf.org 
Díszelôadás a 100 éves színházban
Küzdelem drámai értékekért
A színház centenáriumát köszöntô díszelôadást, a Tûz és kereszt címû drámát Gali László magyarországi rendezô állítja színpadra. Az itt és most fontosnak tartott kérdésekrôl, rendezôi viszonyulásáról, a darabról alkotott elképzelésérôl két próba között, a díszletállítás munkálataival kitöltött holtidôben beszélgettünk.
– A szerzô, Tóth-Máthé Miklós elmondta, hogy már dolgoztak együtt, s az együttmûködés nagyon hatékony volt. Honnan ered kapcsolatuk?
– Ez részben földrajzi meghatározottság. Mindketten ôsdebreceniek vagyunk, s a cívisváros szellemisége rendkívül átható. Másrészt én is úgymond belülrôl látom a színházat, hiszen sokat statisztáltam. Elôször színidirektori minôségemben találkoztam Tóth-Máthé Miklós egyik darabjával, és akkor megéreztem, hogy alakjai hatalmas drámaiságot hordoznak. Hôsei megoldhatatlan drámai helyzetbe kerülnek. A Tûz és kereszt is ilyen hôst állít elénk. Nem azért vállaltam fel ezt a darabot, mert régi barátság fûz Miklóshoz, hanem mert érdekel ez a sorstragédia. Sajnos Kun Lászlóról egy tudatosan szerkesztett hamis kép alakult ki, mely szerint ô a magyar történelem egyik elvetemült, rossz jellemû alakja. Pedig csupán az a bûne volt, azért kellett meghalnia, mert a szétesô országban erôs központi hatalmat akart létrehozni.
– Azt a történelmi mondanivalót, amit a dráma mindenféle aktualizálás nélkül magában hord, milyen rendezôi szempontok alapján bontja ki?
– Erre a kérdésre pontosan tudok válaszolni, mert errôl szólt a közös munkánk a szerzôvel. Némi változtatások révén több, a romániai magyarságot érintô vonzatot emeltünk ki. Ezt úgy akartam megoldani, hogy mindez a darabból bontakozzon ki, nem pedig az én rendezôi, színpadtechnikai megoldásaim révén. Kun László identitásharca ma az Európához való csatlakozás kérdésében újra felmerül. Ez például nem volt hangsúlyozva, mert a szerzôt a személyes sors más aspektusai jobban érdekelték. Ugyancsak a közös munkánk alapján jött felszínre az a gondolat, hogy ez a darab két kultúra ütköztetésérôl, egymás mellett élésérôl, ha tetszik, szimbiózisáról is szól. Tóth-Máthé Miklós alaposan kidolgozta a keresztény világot, míg a pogány kultúrát csupán jelezte. Én úgy érzem, hogy egy nagyon értékes kultúrát, a mi ôsi, magyar kultúránkat törölték el akkor. Azt elfogadom, hogy kényszerûségbôl a keresztény világhoz kellett csatlakozni, de nem lett volna szabad tûzzel-vassal eltiporni az ôsi hagyományt. Ezt a fajta türelmetlenséget el kell utasítani, és ez az, amirôl ma itt nagyon fontos beszélni.
– Mennyiben kötelezô azonosulnia a szerzô szándékaival, mennyit változtathat?
– Az általam említett módosításokat fontosnak éreztem, és a szerzôvel e gondokat hatékonyan meg tudtuk oldani. Nagyon fontos, hogy a színészeket sikerült ráhangolni erre a mondanivalóra. Az olvasópróbán még csupán egy történelmi darab volt a színészek kezében, ma már elértük, hogy nem képeskönyvet festünk, hanem valóban a drámai értékekért küzdünk benne.
Forrás : hhrf.org
Az évfoduló alkalmából ünnepi díszelőadást tartottak, valamint a színház emeleti előcsarnokában kiállítás nyílt az építés történetéről.
Száz évvel ezelőtt, 1900. október 15-én tartották az ünnepélyes nyitóelőadást Nagyvárad első kőszínházában. A jeles évforduló alkalmából 2000. október 15-én, vasárnap este ünnepi díszelőadást tartottak, melyen bemutatták Tóth-Máthé Miklós Tűz és kereszt című történelmi drámáját, a centenáriumra kiírt drámapályázat győztes alkotását.
A 100 éves színházépület tervezője az ismert Fellner és Helmer bécsi építészcég volt, amely közel ötven színházat épített Európa-szerte. Eredetileg az ő terveik szerint épült a Vígszínház, az Operettszínház (mint Somossy Orfeum), a kecskeméti Katona József Színház (leginkább ez őrzi hajdani formáját) és a Szegedi Nemzeti Színház. Nincs már meg a tatai Kastélyszínház és 1965 óta nem áll már a Blaha Lujza téri Népszínház sem, amely 1908-1964 között volt a Nemzeti Színház épülete. Történetesen annak idején a Népszínház megnyitása is október 15-ére esett, de 1875-ben, így most megnyitásának 125 éves évfordulóját ünnepelhettük volna. Romániában még további három városban áll Fellner-Helmer színház: Temesváron, Kolozsvárott és Iaşiban.
A Nagyváradi Szigligeti Színház centenáriuma alkalmából Nagy Béla, a színház irodalmi titkára szerkesztésében 550 oldalas dokumentum kötet jelent meg a színház építésének történetéről "...és díszes palotát emeltünk" címmel.



A Szigligeti Színház Nagyváradon, melynek homlokzatára - sok-sok évi várakozás után - a centenáriumi ünnepség alkalmából tették vissza a magyar nyelvű feliratot: Állami Színház



Az ünnepi díszelőadás közönsége az emeleti páholyokban és a karzaton



Az évfoduló alkalmából kiállítás nyílt a színház emeleti előcsarnokában az építés történetéről, melyet Nagy Béla, a színház irodalmi titkára, a centenáriumra megjelent dokumentum-kötet szerzője nyitott meg
Forrás : epiteszforum.hu 

A Szigligeti Színháznak otthont adó épület a bécsi Fellner és Helmer cég tervei alapján készült, s a város emblematikus épületei közé tartozik. Meghatározó eleme lett a 20. század legelején kialakult, szabálytalan kontúrú, festői Bémer (Piaţa Regele Ferdinand I.) térnek, mely mai képét a földszintes házak lebontása után sorra épített eklektikus és szecessziós paloták befejezésével nyerte el.
Forrás : szinpad.ro

Tóth- Máthé Miklós : Tűz és kereszt

Most két esztendeje, a nagyváradi magyar nyelvû hivatásos színjátszás 200. évfordulója alkalmából a Szigligeti Társulat drámapályázatot hirdetett s akkor a megmérettetés során – a beérkezett több, mint száz pályamû közül – a zsûri legjobbnak Tóth-Máthé Miklós debreceni szerzõ Tûz és kereszt c. történelmi drámáját ítélte. A mû õsbemutatóként történõ színrevitele most ugyancsak ünnepi alkalomhoz, kõszínházunk centenáriumához kötõdik. A szerzõ, a kortárs magyar drámairodalom jeles személyisége, a mûfajon belül már eddig is több nagysikerû alkotást jegyez. Ezúttal a magyar középkorba nyúl vissza témáért, pontosabban: hányattatott sorsú Árpád-házi királyaink közül is az egyik legtragikusabb személyiséget, IV. (Kun) László alakját idézi meg. A magyar (királyi) apától, és kun, de magyarrá lett (fejedelmi) anyától származó uralkodó saját identitáskeresésének roppant súlya mellett magán viseli a két, természetében annyira különbözõ nép összebékítésének terhét is. Az átmeneti sikereknél tartósabbnak bizonyuló kudarcok csak siettetik a fiatal király személyes tragédiáját.
Szereplők
László Medgyesfalvy Sándor
Izabella Firtos Edit
Erzsébet Fábián Enikő
Édua Némethy Zsuzsa
Kézai Hajdu Géza
Fülöp Varga Vilmos
Törtel Meleg Vilmos
Orgonda Orbán Attila
Borsa Lóránd ifj. Kovács Levente
Aba Csatlós Lóránt
Myse Sándor Dobos Imre
Gergely Prépost Ács Tibor
Uzuz Dimény Levente
Mandula Laczó Júlia
Arbuz Szotyori József
Márton Simon Mátyás
Hírnök Nagy Gábor
Komorna Fodor Réka
népség, katonaság színitanoda, mûszak
Díszlettervezõ Bölöni Vilmos  
Jelmeztervezõ
Zene
Koreográfia Dimény Levente  
A rendezõ munkatársa Hajdu Géza  
Aszisztens Csatlós Lóránt  
Rendezõ
Súgó Körner Anna  
Ügyelõ Vajda Zoltán  
Világosítók
Hangosító
Bemutató: 2000-10-15
Forrás : szigligeti.szigligeti.ro 
Képek az előadásról



Lesz 200 éves a Nagyváradi Szinház? Reméljük igen.



2012. december 13., csütörtök

Simon Judit: Halasi Erzsébet – Egy színésznő élete


Könyv jelent meg a kiváló nagyváradi színésznő Halasi Erzsébet életéről.A könyv írója Simon Erzsébet.A könyv Riport Könyvkiadó gondozásában jelent meg,melyet Budapesten mutattak be.A könyv említést tesz a színésznő édesapjáról Halasi Gyuláról is.A színházat kedvelőknek nagyon hasznos információt szolgáltat a nagyváradi színház életéről.Köszönet Simon Juditnak a könyv írójának.
A monográfiát Simon Judit írta Halasi Erzsébet – Egy színésznő élete címmel. A könyvbemutató díszvendége Halasi Erzsébet volt, az est házigazdája pedig Ács Piroska, az OSZMI igazgatója. A kötet szerzőjével Szebeni Zsuzsa színháztörténész beszélgetett.
A számos díjjal elismert színésznő, aki 2011-ben ünnepelte 50 éves színpadi jubileumát, életéről, családjáról, szakmai életútjának állomásairól beszél a kötetben. A könyv nem egyetlen életművel ismerteti meg az olvasót, hiszen Halasi Erzsébet édesapja, Halasi Gyula színész szintén a nagyváradi társulat tagja volt, így mindkettőjük pályája, gondolkodása megjelenik a kötetben.
„A korrajz, amely a család, a művész hétköznapjain keresztül áttűnik, egyszerre romantikus és torokszorító, de talán a legérdekesebbek azok a részek, amikor az derül ki számunkra, hogy mi lehet az a mesterségbeli tudás, amit valaki nem a főiskolán, nem is a színpadon, hanem csakis otthon tanulhat meg a tapasztalt színész édesapától” – olvasható a könyv ismertetőjében.
Egyszerre tárul az olvasó elé apa és lánya, valamint mester és tanítványa őszinte és kreatív viszonya – írják. Meghatározó a történetben az a barátság is, amely a szerzőt a Halasi családhoz fűzte, ennek eredménye az az őszinteség, amellyel a művész nyilatkozik.
A Riport Könyvkiadó színházi sorozatának egyik darabjaként Nagyváradon, tavaly megjelent, gazdag képanyaggal illusztrált könyv szakmai és dokumentumértékét növeli a Szemelvények cikkekből, kritikákból, interjúkból, valamint a Szereplista és a Jegyzetek című, színháztörténeti igényességgel elkészített fejezetet. A kötetet Kinde Annamária szerkesztette.
Forrás : kronika.ro 

Az igényes kivitelű, hiánypótló kötetet Kinde Annamária szerkesztette.
Megjelent a Riport Könyvkiadó gondozásában, Nagyváradon.


A legtalálóbb párhuzamot Simon Judit, a műfaj és a módszer meghatározására Kocsis István Jászai  Mari életéről  készült monodrámában találja, nem véletlenül jelenik meg ez a sziporkázó, ugyanakkor természettudományosan precíz hasonlat a kötet előszavában:
Végre azonban én is gombostűre tűztem a lelkemet, mint gyermek a lepkét, és megpörgettem a szemem előtt. Tulajdonképpen csak a hangszert mutathatom, meg amelyen szerepeimet eljátszom –a lelkemet”
Immár, a nagy előd nyomdokain  Halasi Erzsébet tűzi gombostűre a lelkét és gyakorlott riporterként Simon Judit „pörgeti” meg a történetet , úgy, hogy minden olvasó számára megkapó és teljes képpé álljon össze a nagyváradi színház Poór Lili-, és Életmű-díjas színésznőjének élete.
Külön erénye a könyvnek, hogy nem egyetlen életművel ismerkedünk, hiszen édesapja, Halasi Gyula, színész a nagyváradi társulat oszlopos tagja, így mindkettőjük pályája, gondolkodása, valamint az a különleges helyzet is elénk tárul, amikor egyszerre két generáció, de család van jelen az erdélyi színpadon.
A korrajz, amely a család, a művész hétköznapjain keresztül áttűnik, egyszerre romantikus és torokszorító,  de talán a legérdekesebbek azok a részek, amikor az derül ki számunkra, hogy mi lehet az a mesterségbeli tudás, amit valaki nem a főiskolán, nem is a színpadon, hanem csakis  otthon tanulhat meg a tapasztalt színésztől, édesapától. A „fortélyokról”, melyeket legyen az bármilyen mesterség is, csak a kiválasztottaknak adnak át.  Egyszerre egy apa-lánya és mester-tanítvány őszinte és kreatív viszonya tárul elénk.
Hogy ilyen mélyre áshatott a szerző az nem csupán a riporteri tehetségének eredménye, hanem meghatározó a történetben az a barátság is, amely a Halasi családhoz fűzte, ennek meg egyenes következménye az a keresetlen, kendőzetlen, őszinteség, amellyel a művész nyilatkozik.
 A kézbe kívánkozó kifogástalan tipográfiával, kemény kötéssel és gazdag képanyaggal, pontos képaláírásokkal rendelkező könyv, szakmai- és dokumentumértékét sokban növeli a: „Szemelvények cikkekből , kritikákból, interjúkból ” valamint, a teljes Szereplista és a Jegyzetek című színháztörténeti igényességgel elkészített fejezetek. Forrás: szinhaziintezet.hu

További információk Halasi Erzsébet színésznő szerepeiről a szigligeti.szigligeti.ro-n '

2012. december 10., hétfő

Kovács Apollónia(1926-2012) a nagyváradi színházban(1940-1961)

  szigligeti.ro
Kovács Apollónia  (1926-2012) a magyar és cigány nóta királynője 1949 és 1961 között a nagyváradi Állami Színház tagja volt.Számos szerepben bemutatta a tehetségét,de legnagyobb sikereket az éneklésben aratta.Már az első szerepeiben a nagyváradi közönség szívébe zárta Pollikát , mert így becézték Nagyváradon.Kivételes hangjával meghódította a közönséget Nagyváradon és Erdélyben.Aki hallgatta őt nem tudja elfelejteni.A Nagyváradi Állami Színház sok helyen lépett fel és így Kovács Apollóniát sok helyen megismerték és megszerették.Azt mondták róla hogy nem felejtette el milyen szegény sorsból jött és mindenkin segített ,ha tudott.Az egyik beszámoló így hangzik: 
A Nagyváradi Állami Színház fellépett a hegyközcsatári művelődésház átadásán hatalmas sikerrel.Mi történt az előadás után?"Éles tanító úrtól tudtam meg egykor azt is, hogy két hatalmas súlyos faláda érkezett a fellépését követően a községházához. Felajánlás volt ez részéről a falu amatőr színjátszó társulata javára, akik a Moliere: A fösvény c. darabját készültek épen előadni. Panaszolták a művésznőnek, hogy nem tudják honnan vesznek a darabhoz ruhákat, néhány napra megérkezett a két láda. Ez volt Kovács Apollónia."Forrás : Facebook
Ez csak egy történet a sok közül Kovács Apollóniáról.Milyen volt a színházban? Jó volna megkérdezni azokat akik nézhették és hallhatták.Jó volna elolvasni a kritikákat is.A nemrég ketté vált Állami Színház magyar Szigligeti Ede Társulat honlapján található néhány régi fotó és az évadok összefoglalója.
 

 Kovács Apollónia több neves nagyváradi színészekkel és színésznőkkel játszott együtt.Csak néhány név (ha érdekli, kattintson a névre) : Gulácsy Albert,Cseke Sándor,Halasi Gyula,Dukász Anna,Szögi Arany, Mogyoróssy Gyõzõ, Szokolay Zsuzsa,Rádai Imre, Mogyoróssy István, Gábor Katalin,Mátrai Rózsi,Bencze Ferenc,Solti Miklós, Belényi Ferenc,Papp Magda, Ferenczy Annamária,Ihász Aladár, Tóth Kovács Ilona,Révi Monosi Bea,stb.
 
Kovács Apollónia
színművész

Születési helye, ideje: Vulkán, 1926. szeptember 20.
„1949–1961 között a Nagyváradi Állami Színházban játszott. 1961-tõl Budapesten él és magyar cigánydalokat ad elő. Nemcsak előadja, hanem gyűjti is a dalokat, illetve egyes dalokat ő fordított le magyar nyelvre.”

 

(In.: Magyar Színházművészeti Lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994)

Díjak

2007-ben a népi kultúra és népdalkincs ápolásáért, illetve előadóművésze elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki.

Szerepek

Közreműködő
Anyám, hitvesem, kedvesem

Ének
Útmenti almafa (Hazánk költészete)

Előadó
Útmenti almafa (Hazánk költészete)

Ének
Juhász Gyula

Fellépő
Fölszállott a páva

Elõadó
Mulasson velünk!

Elõadó
Jó munkáért, jó mulatást

Fellépõ
Vidám zenés szilveszter

II.udvari dáma
Kacsóh Pongrác: János Vitéz

Szereplõ
Halhatatlan melódiák

Szereplõ
Vidám zenés tarka est

Ljena
Konsztantyin Szimonov: Idegen árnyék

Dr. Erna Kurtzius
L.Szejnyin – Tur fivérek: Villa a mellékutcában

Krisztina Archipova, ápolónõ
Olexandr Jevdokimovics Kornyijcsuk: A fehér köpeny (Platon Krecset)

Amerikásné
Móricz Zsigmond: Pacsirtaszó

Kocsis Juliska
Sütõ András – Hajdú Zoltán: Mezítlábas menyasszony

Monna
V. Vinyikov - V. K. Kracht - V. J. Tipot - I. O. Dunajevszkij: Szabad szél

Varvara Kalugina
L. Szejnyin – Tur fivérek: Ha majd üt az óra

Olga Szeverova, a textilgyár igazgatónõje
Anatolij Szofronov: Moszkvai jellem

Toszja
Mihail Arkagyevics Szvetlov: Húsz év múlva

Sally
Borisz Lavrenyov: Amerika hangja

Cipra
Johann Strauss: Cigánybáró

Grafina, a leánya
Radu Boureanu: Ordasok

Hilda Smith
Howard Fast: Harminc ezüst pénz

Erzsi, a leánya
Szigligeti Ede: Liliomfi

Florica, Petru és Silvia leánya
Mihail Davidoglu: Tûzerõd

Lina, a felesége
Móricz Zsigmond: Rokonok

Az üdülõotthon orvosnõje
Valentyin Katajev: Bolondos vasárnap

Piroska, a lányuk
Molnár János: Kézfogó

Amiliana, Balamaci nevelt lánya
Virgil Stoenescu: Napfényes út

Perdita
William Shakespeare: A makrancos hölgy

Natasa–Jelena
Borisz Gorbatov: Az apák ifjúsága

Mariuca, a felesége
Kiss László – Kováts Dezsõ: Vihar a havason

Jekatyerina Grigorjevna
Miloslav Stehlik: Új ember kovácsa

Ljubov
Maxim Gorkij: Az utolsók

Fatime
Martos Ferenc – Huszka Jenõ: Gül Baba

Kátya, a felesége
Konsztantyin Szimonov: Egy szerelem története

Leontina bárónõ
Kálmán Imre: Csárdáskirálynõ

Jekatyerina Maszlova
Lev Tolsztoj: Feltámadás

Dr.Bucur Maria, sebész szakorvos
Rimanóczy Kálmán: Éjszakai ügyelet (Mûtét)

Méli, rabszolganõ
Guilherme Figueiredo: A róka meg a szõlõ

I.szobalány
Gherase Dendrino: Szálljon a dal...

Rúzsi
Szigligeti Ede: A cigány

Anna, Gábor húga, cseléd Vámoséknél
Szabó Lajos: Menekülés

Diana
Ny.A.Adujev – Scserbacsov: Dohányon vett kapitány

Monna
Operett-est

Apollónia
Operett-est

Róza, a felesége
Simon Magda: Százházas lakodalom

Eliza, Ruxandra leánya
Lucia Demetrius: Három nemzedék

Marcela
Lope de Vega: A kertész kutyája

Tschöllné
Franz Schubert: Három a kislány

Dunyja, Baburin unokája
K.Iszajev – A.Galics: Nem magánügy

Alkotások
Bartók Béla és Kodály Zoltán népdalgyûjteményébõl a zenei részt válogatta 


Fotók Kovács Apollóniáról- 2012 augusztus Egyváradi Fórumában

Fölszállott a páva 

2012. december 8., szombat

Ünnepi műsor a nagyváradi kõszínház megnyitásának 50. évfordulója alkalmából

 Három napra tervezték a kőszínház fennállásának 50. évfordulóját ünneplő műsort. Az első, ünnepi esten a az állami magyar Színház volt a főszereplő, a másodikon az Aradi Állami román Színház mutatkozott be, míg a harmadik napon a hivatalos évadnyitót tartották az Amerika hangja című darab bemutatójával.
Az ünnepi esten az üdvözlő beszédek után Horváth Imre prológját hallgathatta meg a közönség. Majd a társulat tíz jelenetben mutatta be az elmúlt ötven esztendő politikai, társadalmi és művészeti életének keresztmetszetét. A Bánk bán, a Tanítónő, a Mézeskalács és más darabok egy-egy jelenetét adták elő. A nagyváradi Filharmónia pedig Erkel Ferenc Hunyadi László című operájának nyitányát játszotta el. Ezzel a dalművel nyitotta meg kapuit ezelőtt ötven évvel a Szigligeti Színház.
Üdvözlő szó: Pusztai Sándor

Ünnepi beszédet mond: dr.Bányai László, Rodán Jenő

Horváth Imre: Prológ c.versét elszavalja Gábor József

Az üdvözlő műsorszámokat előadták a Kolozsvári Román Nemzeti Színház (Toma Dimitriu, Maria Cupcea), a Kolozsvári Állami Román és Magyar Opera (Dinu Rădulescu, Silvia Soltischi, Sallay Margit), a Kolozsvári Állami Magyar Színház (Senkálszky Endre, Sarlai Imre), a Marosvásárhelyi Állami Székely Színház (Kovács György), a Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház (Bokor Ilona, Deésy Jenő), a Temesvári és Aradi Állami Román Színház művészei
A záróbeszédet elmondta: Molnár János igazgató
50 év színháza
Bárdos László: Vers az 50 év előtti színházavatás emlékére
Elmondja: Bárdi Teréz
Erkel Ferenc: Hunyady László – nyitány, elõadja a Filharmonikus Zenekar, vezényel: Matolcsy Zoltán
Jelenetek a Bánk bán, A tanítónő, Mézeskalács és az Amerika hangja című előadásokból, összekötőszövegekkel.
Az összekötőszövegeket írták: Bárdos László és Gréda József
Elmondják: Ihász Klári, Mogyoróssy Győző, Bartos Ede, Bárdi Teréz, Gábor József, Halasi Gyula, Szögi Arany, Gulácsy Albert, Cseke Sándor, Révi [Monosi] Bea, Dálnoky András, Pribék Klári
Katona József: Bánk bán
Bánk Bán: Gábor József
Tiborc: Solti Miklós
Bródy Sándor: A tanítónő
Flóra: Dukász Anna
Tanító: Dálnoky András
Kántorkisasszony: Révi [Monosi] Bea
Öreg Nagy: Ihász Aladár
Nagyasszony: Mátrai Rózsi
Szolgabíró: Cseke Sándor
Emőd Tamás – Szirmai Albert
Mézeskalács
Buhu: Gróf László dr.
Királynő: Nyiredi Piroska
Mordizom: Bartos Ede
Hoppmester: Sugár Jenő
Szvatopluk: Kiss István
Öreg Jóskáné: Borsos Mária
Örzse: Dukász Anna
Borisz Lavrenyov: Amerika hangja
Walter Kidd, amerikai kapitány: Bartos Ede
Mac Donald, őrmester: Solti Miklós
Herbert Willer, szenátor: Gróf László dr.
Houston, ezredes: Tanay Emil
Parkins: Balogh László
Stevens: Dálnoky András
Hell: Sugár Jenő
Előadó: Balogh László

Szereplők
Fellépő Balogh László
Fellépő Bartos Ede
Fellépő Bárdi Teréz
Fellépő Borsos Mária
Fellépő Dálnoky András
Fellépő Dukász Anna
Fellépő Ihász Aladár
Fellépő Ihász Klári
Fellépő Gábor József
Fellépő Gróf László
Fellépő Gulácsy Albert
Fellépő Halasi Gyula
Fellépő Kiss István
Fellépő Mátrai Rózsi
Fellépő Mogyoróssy Gyõzõ
Fellépő Nyiredi Piroska
Fellépő Révi Monosi Bea
Fellépő Solti Miklós
Fellépő Sugár Jenõ
Fellépő Szögi Arany
Fellépő Tanay Emil
Fellépő Pribék Klári
Rendező Gróf László  
Díszlettervező Kudelász Károly  
Ügyelő Pózner Ilona  
Bemutató: 1950-10-20
 Forrás : szigligeti.szigligeti.ro 

Térkép