Az
Olaszi temető sorsa bizonyítja,hogy Nagyvárad magyar műemlékei
veszélybe vannak vagy a megsemmisítés lesz a sorsuk. Az Olaszi
temető sorsa intő példa nekünk , Váradiaknak.De hasonló sorsra
fognak jutni más műemlékek is. A helyi vezetőségben vannak
magyarok is,akik nem védik a magyarok érdekeit. Jelenleg a
temető helyén van egy park,mely szórakozó park lesz, két templom,egy öregek otthona és
egy alapítvány.Területe elvan osztva :a város és három vallás
között. Híres műemlékek a temetőben csak néhány maradt.A Ceauşescu politika
eredményét láthatjuk.De lesz még több is. Megjegyzem,hogy 1977 -ig
Nagyvárad magyar többségű volt. Rövid történetét olvassák el , valamint a Forrást is.Köszönöm '
Ipolyi Arnold
A köztudatban Olaszi temetôként ismert sírkert a városrész (Olaszi) nevének kölcsönvételével alakult ki. (Olaszi városrész elsô írásos nyoma 1215-bôl való, WILLA LATINORUM WARADIENSIUM néven).
Az ún. Olaszi temetôt 1779. február 9-én nyitották meg. A sírkert 1972-ben zöldövezet státusba került, és bezárták, ahol már ekkor elkezdôdött a napjainkig tartó rombolás. Az 1980-as évek elejére az egyre pusztított temetô tabu téma lett. A rombolás hihetetlen méreteket öltött, a hatóság hallgatólagos beleegyezésével a sírkert útban volt, mert a multat idézte. A hatóság nem akarta, az egyházak nem tudták megmenteni.
Az 1989-es fordulat elôtt Tempfli József megyéspüspök, még apátplébánossága alatt, 118 egyházi és néhány közismert személyiség földi magyadványait mentette ki. Így menekült meg pl. Rómer F. Flóris sírköve is.
A múltidézô sírkert ma sem fér bele Nagyvárad történelmébe. Talán a kényszerûség, a közöny és a túlerôltetett építkezések fogják végleg lerombolni. Félô, hogy a pusztulás-pusztítás és az építkezések megsemmisítik most (!), ha már 1989 elôtt nem sikerült.
Afordulatot követôen reméltük, hogy a temetô sorsa is jobbra fordul. 1995 tavaszán a polgármesteri hivatal a temetô parkosítását és felosztását rendelte el, kielégítve a három egyház építkezési igényeit is. A református és a görög katolikus egyház elkerítette saját részét. Az elsô kórtételek már ekkor jelentkeztek: sírhelyeket vágtak át a kerítés építése során, egy vízvezeték lefektetésekor pedig múlt századi sírköveket törtek össze (a római katolikus egyház még nem építkezett). A sírkert felosztása után részben kivágták a bozótot, ami szintén csak félmunka volt (gyökereit ott hagyva, esôzés után még jobban nôtt). A kivágott növényeket és a szemetet a kriptákba szórták, ekkor kapták meg a végsô kegyelemdöfést az évtizedek óta fosztogatott, pusztított családi sírhelyek. Ma az Olaszi temetôben egyetlen sértetlen kripta sincs!
A görög katolikus egyházi központ alapozásakor a csontokat és a koporsó-maradványokat szétszórták a temetôben. A felvonulási területrôl földgyaluval egyszerûen leradírozták a sírokat. (Így került a törmelék alá Balogh István, Nagyvárad egyik legjelentôsebb festôjének sírköve is.)
A "városrendezés" is kivette részét a pusztításból: a közlekedési út bôvítése ürügyén, 4,5 méterrel beljebb került a kerítés. A kerítés építése során sírhelyeket vágtak át, mások az út alá kerültek — a sírköveket összetörték és szemétdombra vitték. Így semmisült meg — e legújabb pusztítás során — Középessy Gyula (1846–1917) törvényszéki jegyzô, múzeumôr, Nagy Márton (1860–1941) vármegyei hivatalnok, író, közíró vagy az ismert Gorove család sírköve.
Balogh István (1890–1956) sírkövének kimentése említésre méltó esemény volt. Ahhoz, hogy Nagyvárad egyik legjelentôsebb festôjének sírköve méltó helyre kerüljön, szükség volt azok összefogására, akik szívükön viselik a város múltbeli értékeinek megmentését. Ebben a munkában vett részt Méder Árpád geológus, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Gondnokok Kollégiumának elnöke, Dukrét Géza tanár, a Partiumi és Bánáti Mûemlékvédô és Emlékhely Bizottság elnöke, Jakabovits Miklós festômûvész, a Barabás Miklós Céh elnöke és Garnai Sándor mérnök, a református templom építésvezetôje.
Temetkezési kultúránk nagyváradi hagyatékát (valamint ami ebbôl megmaradt) a város egyik legjelentôsebb sírkertjének értékeit és lehangoló mai látványát igyekezett a helybéli televíziótól Meleg Vilmos színész megörökíteni. Hasonló kísérletet tett a Keresztény Ifjúsági Mozgalom vezetôje, Rencsik Imre teológus is.
A helybeli napilap — a Bihari Napló — hasábjain e temetô védelmében több cikk jelent meg Péter I. Zoltán és Szegedi László tollából. (Alulírott — a Partiumi Füzetek sorozatban igyekeztem Olaszi múltbéli és jelenlegi értékeit, mostani szomorú állapotát bemutatni a Sírok, sírjelek a várad-olaszi temetôben címû munkájában.)
A temetô területén, de már védett helyen, az épülô református templom mellett egy új sírkertet, egyben egy új ’48-as emlékhelyet is avathattunk március 15-én. Mindez a Partiumi és Bánsági Mûemlékvédô és Emlékhely-Bizottság III. honismereti konferenciáján elfogadott "Bihari felhívás" címû dokumentum szellemében történt, melyet a Kelemen Lajos Mûemlékvédô Társaság is magáévá tett. Kihangsúlyozott szerepet kapott a temetôkutatás, a temetôk helyi védettségének és mûemlékké nyilvánításának, fejfa- és kôterek kialakításának fontossága. Az új emlékhely (Lázár Mihály honvédfôhadnagy, Asztalos Ferenc honvéd, Wallaschek Vencel tûzmester, Beöthy György honvédezredes, Nusz János honvédhadnagy, Szolnok János honvédhadnagy, Amigó József ôrmester, Németh István honvéd) a katolikus és a református egyházak erkölcsi és anyagi támogatásával jött létre, sírköveik méltó ünnepség keretében lettek megkoszorúzva március 15-én.
Érdemes egy keresztmetszetet készíteni arról, hogy milyen értékek pusztultak tovább a várad-olaszi temetôben. Szeretném röviden azt az Olaszit bemutatni, ami mára még megmaradt belôle. Ami értékesnek számít, legyen az márvány- vagy öntött- és kovácsoltvas munka, azt nagyrészt már ellopták. Szinte naponta újabb sírkövek semmisülnek meg a vandál pusztítás miatt, a megcsonkított, kivágott fák száma egyre nô. Összhatásában rejlô értéke naponta csökken, múltbéli hagyatékainkat, helytörténetünk jelentôs részét veszítjük így el. Nagyváradi viszonylatban egyedülálló sírköveket, a város temetkezési kultúráját és az ehhez tartozó jelrendszert ebben a temetôben lehet(ne) igazán nyomon követni. A temetô megmentésére kevés lehetôség van, a megmaradt értékek felmérésére és bemutatására késôbb már nem lesz esély.
Az Olaszi temetônek is a legmeghatározóbb tárgyi emléke a sírkô.
Még áll a szélein csigavonallal karcsúsított, tábla alakú, felsô részén keresztben végzôdô és legrégibb fellelhetô, 1806-os sírkô (a 19. századból csak töredékes emlékek maradtak).
Két szív alakú sírkô, 1823 és 1839-bôl, darabokra törve pusztul tovább. Kiemelkedô értéket képvisel az ítélômester, oltárnok és hétszemélynök Beöthy Imre 1830-as síremléke.
A temetô egyik legszebbike a romantikus stílusú Jakabffy-sírkô 1934-bôl.
A régi obeliszkekbôl — értékes anyaguk miatt — alig pár darab maradt meg.
E néhány, múlt századi sírkô bemutatása a figyelemfelkeltés érdekében történt: még van féltenivaló érték az Olaszi temetôben!
Kultúránk folyamatosságát biztosítja — többek közt — a halottas szokásokhoz kapcsolódó jelrendszer is, a temetôi sírjelek, e jelrendszer tárgyi kellékei, képi kifejezésmódja. (A sírköveken, fejfákon látható jelek nyelvi segítség nélkül is üzenetet közvetítenek, kifejezik a gyászt és az elmúlást, valamint a túlvilági életbe vetett hitet.)
A várad-olaszi temetôben lévô sírjelek közül egyesek már csak itt láthatók, a város többi sírkertje nem ôriz hasonló síremléket. Félô, hogy lassan ezeket is elveszítjük!
Ritkán fordul elô a megfeszített Krisztus alatt a lábszárcsontos koponya díszítés. A feszület Krisztus halálát és emberi mivoltát szimbolizálja a jól ismert halál-motívum fölött.
A temetô egyik legérdekesebb sírjele az ún. Isten-szem: ez az Isten mindent látó szeme a Szentháromság jelével a háromszög, melybôl sugarak indulnak ki.
A nehezen ábrázolható rózsa eltört szárral a megszakadt élet szimbolikája.
A jól ismert szomorúfûz többféle változatban is jelen van, a bánat, a lemondás, a halál jeleként.
A kereszt mint sírjel a legelterjedtebb, a megváltás és az üdvözülés, a halál és az élet, a szenvedés és a halál feletti gyôzelem jelképeként.
Az Olaszi temetô bemocskolt sírkövei két évszázad emlékét ôrzik. Az egykor kimentett, ismert személyiségek (Fiedler István és Lipovmiczky István püspök, Bunyitay Vince kinevezett püspök, egyháztörténész, Némethy Gyula c. apát, prelátus kanonok) az egyházmûvészet és -történet kiváló ismerôi, Beleznay Antal karmester, Dôry József és Hlatky Endre fôispánok, Sal Ferenc polgármester, Madáchné Fráter Erzsébet és mások földi maradványai és sírkövei megmenekültek (utóbbiak csak részben).
A temetôben a fentiekben említett két bezárt kápolnán kívül másik kettô várja sorsa jobbra fordulását. A legismertebb a gr. Haller család klasszicista kápolnája, melyet Haller Ferenc kanonok 1841-ben építettetett. Az épület lepusztult állapotban van, tetôszerkezete már nem sokáig védi meg.
A Markovits család kápolnája szintén az elôbbihez hasonló állapotban leledzik.
A két kápolna kijavítása és bezárása már nem sokáig várathat magára.
A megcsonkított és ledöntött sírköveken (mára csak egy ledöntött,1903-as fejfa maradt meg) a jellegzetes sírfeliratokon kívül érdekes sírverseket is találunk. Bartos Gábor sírkövén Arany János sírversét olvashatjuk 1856-ból, a Szarka család 1854-es kövén egy érdekes epitófium olvasható. Ezek mellett ebben a temetôben is feltüntették a különbözô foglalkozásokat, rangokat és kitüntetéseket.
A nagyváradi Olaszi temetôbôl az értékesebb sírköveket szinte mind ellopták. A vandál rombolásnak és kegyeletsértésnek egy újabb változata is van: az értékes öntött- és kovácsoltvas kerítések szervezett lopása.
E gazdátlan temetôben temetkezési kultúránk kiemelkedô értékei találhatók. Egyetlen megoldásnak látszik, ha a bezárt kápolnába néhány értékes sírkövet legalább bementhetnénk; ellenkezô esetben Nagyvárad mûemlék jellegû sírköveinek — még meglévô — legkiemelkedôbb darabjait is elveszítjük.
A fentiekben leírtak a magyar temetôkre szeretné a figyelmet ráirányítani. Sírkertjeink történelmünk része, elvesztésükkel gyökereink gyengülnek meg. Temetôinket meg kell ismernünk, meg kell becsülnünk, és meg kell védenünk!
Ha Nagyváradon elpusztult egy jelentôs temetô, máshol is megtörténhet.
Legyen intô példa e nagyváradi temetôsors!
Kordics Imre
Forrás : http://www.hhrf.org/
Olaszi temető a térképen>>
EGY TEMETŐ HALÁLA
Tóth István kiállítása
Huszonöt éven át volt tanúja Tóth István fotóművész – sokunkkal együtt – egy örök nyugalomra szolgáló hely lassú elmúlásának. Ám következetes állhatossága folytán nem elégedett meg az egyszerű tanú szerepével, hanem fotográfiáiban megörökítette e művészi szempontból látványos folyamatnak a szakaszait. Ennek a hosszú fényképezési folyamatnak a válogatásából született meg ez a kiállítás. A tárlat egy olyan helynek a szentségéről szól, amely már nem tudott megbirkózni a jelenkori urbanisztikus létforma ostromával.
A nagyváradi Olaszi temető egyike volt azoknak a helyeknek, ahol magányban elgondolkodhattunk az emberi lét átmenetiségéről és törékenységéről. Olyan hely volt, ahol a természet hangja hagyta meghallani ezeknek a meditációknak a belső hangját is.
Ez a temető már nem létezik. A megszentségtelenítők és a buldózerek bevégezték a küldetésüket. Ma már csak az egekben, egyre rövidülő emlékezetünkben, a könyvekben és Tóth István művészetében létezik elevenen. A fekete-fehér felvételek érzékeny kifejezőereje finoman színjátszó félárnyékok és komor feketék nyomasztó grafikuma között ingadozik. A sírhantok hallgatása még mélyebb most, hogy eltemették azokat a város zajának és nyüzsgésének közepette, de Tóth István képeinek hangja zengő és tiszta. A metafora varázsa által ezek a fotográfiák visszaadják egy szent helynek az értelmét, amivel a kezdettől felruházták, azt, amivel emlékeztet bennünket a lét alapvető hármasára: élet – halál – feltámadás.
Ramona Novicov
Forrás : http://nemzetitancszinhaz.hu/i
Szent László király, Ady és Léda közös gyermeke, Madách Imre felesége, Fráter Erzsébet: csak néhány ismert név Nagyvárad híres halottai közül. A magyar történelem nagyjai, királyok, építészek, írók találtak végső nyughelyet Szent László városában.
Halottak napján az ő sírjukat is gyertyát gyújtanak az emlékezők.
A nagyváradi reneszánsz vár belső udvarában áll a románkoriból gótikusra átépített katedrális, ahová László királyt temették 1192. évi szentté avatása után. A király sírja a korabeli Magyarország egyik legnagyobb zarándokhelyévé vált.
A váradvelencei zsidó temetőbe Ady Endre egyetlen gyermekét temették. A váradiak által jól ismert Léda-házban halva született.
Forrás és Videó : http://www.erdely.ma/
Horrorpark Nagyváradon
Sírkövek, kriptamaradványok és emberi csontok kerültek a felszínre a közelmúltbeli munkálatok alkalmával Nagyvárad egyik parkjában, ahol évtizedekkel ezelőtt még temető volt. Az egykori Olaszi temetőben, amelynek parkosítása évekkel korábban elkezdődött, a múlt héten helyezték el az öntözőrendszer föld alatti vezetékeinek egy részét, ám amikor leástak, felszínre kerültek a temetőből visszamaradt tárgyi emlékek.Tovább >>
Vincés -és Orsolya-nővérek pusztuló sírhelye a felszámolt várad-olaszi temetőben.
Nagyvárad, Várad, Varadinum, Grosswardein, Magnovaradinum, v. Bihar vm. (Oradea, Ro.): város Erdélyben, →Bihar vármegye központja. - 1. Neve. A római korbanUlpianum. A honfoglalás után az első okl-ekben Varadium, a kk-ban Bihar-Várad, az erdélyi fejedelemség idején Vég-Várad, a 17. sz. végétől a bécsi haditanács irataiban Gross-Wardein, Nagy-Várad. 1850: az addig önálló 4 városrész (→Várad: a vár és környéke;Olaszi a Körös folyó jobb partja; Velence a vár mögötti részek; Vadkert a szőlősi határrész) közigazgatási egyesítésével ~. A köznyelv azonban megőrizte az ősi Várad nevet, amelyet a rum. is átvett: Oradea. -Tovább >http://lexikon.katolikus.hu/N/Nagyvárad.
Videó
Az Olaszi temető vagy park története folytatódik ' Jöjjön vissza '
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése