Nagyváradot rajongásig szeretem: gyönyörű, titokzatos, nagy múltú és ízig-vérig európai város. Van benne valami, ami kontinensünk legszabadabb szellemű kulturális és történelmi fellegváraival rokonítja.
Nagyvárad a középkori Magyarország egyik szakrális központja volt, ahol évszázadok óta sugárzik az itteni egyházat megalapító Szent László király szellemi öröksége. A megkoronázása után elzarándokolt ide V. István, IV. László és III. András, kitüntetett figyelmet tanúsított iránta Károly Róbert, I. Lajos, Zsigmond és Mátyás, várában pedig – Szent László temetkezési helyén – hét magyar király talált örök nyugalomra.
Gyakran járok Nagyváradra –lakóhelyemtől, Debrecentől csak 70 kilométerre van –, nem tudok betelni vele. Mindig megdobban a szívem, ha Sebes-Körösön átívelő belvárosi hídra érek, megpillantom a Fekete Sas Szállót, a Szent Lászlótemplomot, a túlparton pedig a magyar színház épületét, meg az egykori EMKE kávéház méltóságteljes tömbjét, ahol egy Ady Endre nevű újságíró Léda szemébe először belenézett.
Igen, számomra a soknemzetiségű Nagyvárad az örökké lázas Ady Endre városa is: a művészi pezsgés és kozmopolita nyitottság szimbóluma, ahol rabul ejtő a múlt század fordulójának nagypolgári eklektikája és életörömöt árasztó szecessziója. Nagy öröm, hogy a romániai szocialista rendszerben elhervasztott történelmi belváros impozáns palotái és polgári lakóházai ma újra a régi fényükben pompáznak. Nem tudok úgy végigmenni a sétálóutcában, hogy ne látnék újabb és újabb, renoválás alatt álló épületeket. De soha nem mulasztom el azt sem, hogy be ne térnék a főutcai Cyrano vendéglőbe, ahol szerencsére magyar a személyzet és magyar nyelvű az étlap, de európai a konyha és romániai az árfekvés – egyesíti mindazt, ami Nagyváradot a királyok városává és a városok királyává emeli.
Folyó
A SEBES KÖRÖS PARTJA
Nem mondhatjuk, hogy a várost kettészelő folyó vize kristálytiszta volna, sőt. Ennek ellenére a lombjukat a sodrásba lógató fűzfák árnyékában jóleső sétát lehet tenni a parton. Igaz, a helyiek sétálgatás helyett inkább pecázni szoktak itt.
Köztér
SÉTÁLÓUTCA
Nagyvárad egyik büszkesége a sétálóutca – azaz a Strada Republicii –, éttermek, kávézók, sörözők, cukrászdák és butikok sorakoznak rajta. Pár éve díszburkolatot kapott, szökőkutakat építettek,épületeit felújítják. Ha végigsétálunk rajta, képet kaphatunk abból, milyen lehetett ez a szépséges város a fénykorában.
Szálló
FEKETE SAS PALOTA
A románul Vulturul Negrunak nevezett Fekete Sas Szálló épületét 1907–1909 között építették Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján. Az ország egyik legszebb szecessziós épületében kedvelt sörözők és kávézók találhatók. Itt székel több helyi társadalmi szervezet, többek között a városi fiatalság egyik bázisa, a Nagyváradi Magyar Diákszövetség.
Kávéház
ADY ÉS AZ EMKE
A városközpontban lévő Astoriában – régi nevén az EMKE szállóban – ma egyszerű kocsma működik a volt polgári kávéház helyén. Az 1902-ben szecessziós stílusban emelt épület falán emléktábla hirdeti, hogy itt találkozott először Ady Endre és Brüll Adél, azaz a versek Lédája. Irodalmi értelemben szent hely, ráadásul olcsó.
Megjelent nol.hu-n '
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése