Az ortodox katedrális ismertebb nevén a Holdas templom Éder Jakab tervei
alapján 1784 - 1790 között épült, neoklasszikus stílusjegyeket is
hordozó barokk stílusban. A belső festményeket a Teodorovici testvérek:
Alexandru és Arsenie valamint Paul Murgu készítették.Harangtornya 55 méter magas. Az óraszerkezet alatt helyezkedik el egy
három méter átmérőjű fele fekete-fele arany színűre festett gömb,
amelyet egy szerkezet úgy mozgat, hogy a gömb mindig a valóságos
holdképet mutatja. A szerkezetet, amely még ma is működik Georg Rueppe
készítette 1793-ban!
További képek :http://www.welcometoromania.ro
Gmap.ro-n '
Forrás : http://www.panoramio.com/
A váradi ortodoxok zöme Velence és Újváros városrészekben -
utóbbi déli részeiben - lakott, köztük egyaránt voltak románok,
szerbek, makedo-románok és görögök. Egy részük jelentős szerepet
játszott a város gazdasági megerősödésében, sőt annak vezetőrétegeiben
is helyet kapott. Idővel olyan pénzügyi forrásokat és eszközöket
halmoztak fel, hogy egy reprezentatív templom felépítésének ötletén
kezdtek gondolkodni.
A 18. századi ortodox közösség legfontosabb képviselői közül ketten, Mihai Püspöki és Mihai Kristoff, a Királyi Tábla bírái, folyamodványt intéztek II. Józsefhez, - kihallgatást is kérve a császártól - melyben megfogalmazták egy új templom felépítésének igényét a város központjában. Mindketten jómódú nemesek voltak, akik jelentős befolyással bírtak a város kereskedelmi életére, s egyúttal buzgó ortodoxok is.
Kérésüket azzal indokolták, hogy a város egyetlen ortodox temploma Velence városrészben állt, tekintélyes távolságra a város más, ortodoxok által is lakott részeitől. 1784. november 9-én, az ezt ellenzők fellépései dacára, elhelyezték a templom alapkövét, az aradi görögkeleti püspök, Petru Petrovici jelenlétében. Ezt az eseményt örökíti meg a karzat oszlopai fölé helyezett emléktábla ma is olvasható szövege, görög, román és szerb nyelven.
1786 nyarán a templom építésének munkálatait egy kisebb baleset szakította félbe, ugyanis a több napoig tartó kiadós esőzések miatt az épülőfélben lévő boltozat egy része beomlott. Annak ellenére, hogy 1787 nyarán már a templomot teljesen befedték, még három évnek kellett eltelnie az első liturgia megtartásáig, amelyre 1790 november 17-én került sor.
Az 1813. december 13-i gyülésen Mihai Kristoff,
az egyházközség első pénzügyi felügyelője vetette fel a templom
kifestésének, aranyozásának és szobrászati munkáinak ügyét. A gyülekezet
előljárósága 1815. augusztus 19-én a korszak két elismert festőjével, Alexandru és Arsenie Teodorovici
testvérpárral kötött szerződést, közülük az előbbi egyben szobrász is
volt. A templombelső díszítő minkáit 1831 végére fejezték be, a
templomszentelésre pedig 1832-ben került sor.
Művészi kvalitásaik és a kivitelezés minősége szempontjából a testvérpár által készített szobrászmunkák jóval értékesebbek a festészeti alkotásaiknál. Ők voltak mind az ikonosztáz, mind a Szent Sír baldachinján levő ikonok festői, míg nehány kisebb munkát a temesvári Paul Murgu készített.
A templom falainak ezt a korábbi festészeti díszét 1977-79 között teljesen átfestették, az új kifestést Eremia Profeta festőművész készítette el.
A 18. századi ortodox közösség legfontosabb képviselői közül ketten, Mihai Püspöki és Mihai Kristoff, a Királyi Tábla bírái, folyamodványt intéztek II. Józsefhez, - kihallgatást is kérve a császártól - melyben megfogalmazták egy új templom felépítésének igényét a város központjában. Mindketten jómódú nemesek voltak, akik jelentős befolyással bírtak a város kereskedelmi életére, s egyúttal buzgó ortodoxok is.
Kérésüket azzal indokolták, hogy a város egyetlen ortodox temploma Velence városrészben állt, tekintélyes távolságra a város más, ortodoxok által is lakott részeitől. 1784. november 9-én, az ezt ellenzők fellépései dacára, elhelyezték a templom alapkövét, az aradi görögkeleti püspök, Petru Petrovici jelenlétében. Ezt az eseményt örökíti meg a karzat oszlopai fölé helyezett emléktábla ma is olvasható szövege, görög, román és szerb nyelven.
1786 nyarán a templom építésének munkálatait egy kisebb baleset szakította félbe, ugyanis a több napoig tartó kiadós esőzések miatt az épülőfélben lévő boltozat egy része beomlott. Annak ellenére, hogy 1787 nyarán már a templomot teljesen befedték, még három évnek kellett eltelnie az első liturgia megtartásáig, amelyre 1790 november 17-én került sor.
Az 1813. december 13-i gyülésen Mihai Kristoff,
az egyházközség első pénzügyi felügyelője vetette fel a templom
kifestésének, aranyozásának és szobrászati munkáinak ügyét. A gyülekezet
előljárósága 1815. augusztus 19-én a korszak két elismert festőjével, Alexandru és Arsenie Teodorovici
testvérpárral kötött szerződést, közülük az előbbi egyben szobrász is
volt. A templombelső díszítő minkáit 1831 végére fejezték be, a
templomszentelésre pedig 1832-ben került sor.Művészi kvalitásaik és a kivitelezés minősége szempontjából a testvérpár által készített szobrászmunkák jóval értékesebbek a festészeti alkotásaiknál. Ők voltak mind az ikonosztáz, mind a Szent Sír baldachinján levő ikonok festői, míg nehány kisebb munkát a temesvári Paul Murgu készített.
A templom falainak ezt a korábbi festészeti díszét 1977-79 között teljesen átfestették, az új kifestést Eremia Profeta festőművész készítette el.
A Mária elszenderedése ortodox templom pronaoszból, fölötte
emelkedő toronyból, téglalap alaprajzú naoszból, két oldalsó apszisból
és egy főapszisból áll. A legnyugatibb szakasz nyugati felében kapott
helyet a pronaosz, melyben két pilléren nyugvó karzat áll, ezek fölött
emelkedik a torony.
A naoszt és a pronaoszt is magába foglaló és sem a belsőben, sem a homlokzatok szintjén nem differenciált tér 30,3 x 15,6 m méretű, míg a főapszis 7,5 m mély. A belső teret a három majdnem egyforma boltszakasznyi hosszanti térrész, a két mellékapszisnak megfelelő boltszakasz és a főapszis tere alkotja. Az alaprajz sajátosságát a boltszakaszoknak megfelelő, a pillérek közé eső falak vastagságában kialakított íves hátú fülkék képezik, melyek a homlokzatok rendjén a falsíkokat erőteljesen dinamizálják.
A főhomlokzat három tengelyre szerkesztett, a középsőt számtalan elem teszi a másik kettőnél hangsúlyosabbá. Az alsó falmezőt magas lábazat alkotja, ezt a főtengelyben vele egy magasságú, háromszögű timpanonos kapuzat töri át. A második falmezőt pilaszterek - a középső részen egymáson megkettőzöttek - szakaszolják. A félkörívesen záródó ablakok fölött íves szemöldökpárkányok kaptak helyet, alattuk fesztonokkal. A profilozott, fogsoros köztes párkányt a főtengely szakaszában egy második, ívesen megemelkedő párkány kettőzi meg. A felső falmezőt attikafal alkotja, melyen kétoldalt a tornyot közrefogó ívelt mellvéd emelkedik. Sarkain egy-egy urna kapott helyet.
A torony következő falmezőjét pilaszterek keretezik és fogsoros, háromszögű oromzat fedi, közepére pedig a templom elnevezését is ihlető, a hold állását folyamatosan jelző mozgó hold-gömböt helyeztek el. Az utolsó falmező sarkain korintoszi oszlopfővel ellátott pilaszterek állnak, ablakait íves szemöldökök zárják le, alattuk fűzérdísszel.
Az odalhomlokzatok viszonylag gazdag és dinamikus jellegű építészeti kialakítást kaptak: a falszakaszokat magas lábazatokon nyugvó kettős pilaszterek határolják. A falmezők ezek közt ívesen hajlanak és félkörívesen záródó fülkés kialakításúak. A fülkéket belül lizénák, kívül profilozott keretek követik, az ívek indításánál párkányokkal, az ívek közepén zárókövekkel. A magas főpárkányt tartó pilaszterek ión fejezetűek, az astragalosz- és tojássoraik alatt kis fesztonokkal. A pilaszterek fölött, a profilozott párkány alatt hornyolt felületű konzolok sorakoznak. A félkörívesen záródó ablakok egyszerű vakolatkeretelésűek. A mellékapszisok homlokzatait hasonló módon képezték ki, a főapszisnál pedig a két oldalsó nagy ablak alatt kisebb négyzetes ablakok is nyílnak.
A templombelsőben a legerőteljesebb hatást a falak freskóinak sokszínűsége valamint a gazdagon díszített ikonosztáz keltik. A boltszakaszok fölött csehsüveg boltozatok emelkednek, ezek közt erős hevederek feszülnek, melyek hornyolt homloksíkú, kompozit fejezetes kettős pilaszterekre terhelnek.
A karzat hasábos pilléreken nyugszik, a déli szakaszát lezárták a naosz felé. Bábos korlátos mellvédje a pillérek elé ugrik és erőteljesen kihajló íves gyámok tartják. A tornyot tartó pillérek fölött három párkányfejezetes árkád ékelődik a nyugati boltszakasz alá, közeikben csehsüveg boltozatokkal. Az árkádok külső homlokzatára helyezték el a szerb, román és görög nyelvű építési feliratot hordó márványtáblákat, rajtuk a tervező építész és a kivitelező pallér nevével: „prin chiumes Jacob Eder si Joan Lius paler". Eder Jakab a város és a megye legjelentősebb építésze volt a 18. század végén. Három évvel a torony befejezése után, 1793-ban helyezték el a hold állását jelző gömböt és az ezt mozgató szerkezetet, egy váradi mester, Georg Rueppe művét.
Harmonikus arányaival és egységes kialakításával az ortodox katedrális értékes emléke a késő barokk, nyugati tornyos templomtípusnak. Stílusa és térkialakítása a Habsburg Birodalomban elterjedt provinciális barokk építészet egy sajátos változatának terméke.
Forrás : http://lexikon.adatbank.ro/
A naoszt és a pronaoszt is magába foglaló és sem a belsőben, sem a homlokzatok szintjén nem differenciált tér 30,3 x 15,6 m méretű, míg a főapszis 7,5 m mély. A belső teret a három majdnem egyforma boltszakasznyi hosszanti térrész, a két mellékapszisnak megfelelő boltszakasz és a főapszis tere alkotja. Az alaprajz sajátosságát a boltszakaszoknak megfelelő, a pillérek közé eső falak vastagságában kialakított íves hátú fülkék képezik, melyek a homlokzatok rendjén a falsíkokat erőteljesen dinamizálják.
A főhomlokzat három tengelyre szerkesztett, a középsőt számtalan elem teszi a másik kettőnél hangsúlyosabbá. Az alsó falmezőt magas lábazat alkotja, ezt a főtengelyben vele egy magasságú, háromszögű timpanonos kapuzat töri át. A második falmezőt pilaszterek - a középső részen egymáson megkettőzöttek - szakaszolják. A félkörívesen záródó ablakok fölött íves szemöldökpárkányok kaptak helyet, alattuk fesztonokkal. A profilozott, fogsoros köztes párkányt a főtengely szakaszában egy második, ívesen megemelkedő párkány kettőzi meg. A felső falmezőt attikafal alkotja, melyen kétoldalt a tornyot közrefogó ívelt mellvéd emelkedik. Sarkain egy-egy urna kapott helyet.
A torony következő falmezőjét pilaszterek keretezik és fogsoros, háromszögű oromzat fedi, közepére pedig a templom elnevezését is ihlető, a hold állását folyamatosan jelző mozgó hold-gömböt helyeztek el. Az utolsó falmező sarkain korintoszi oszlopfővel ellátott pilaszterek állnak, ablakait íves szemöldökök zárják le, alattuk fűzérdísszel.
Az odalhomlokzatok viszonylag gazdag és dinamikus jellegű építészeti kialakítást kaptak: a falszakaszokat magas lábazatokon nyugvó kettős pilaszterek határolják. A falmezők ezek közt ívesen hajlanak és félkörívesen záródó fülkés kialakításúak. A fülkéket belül lizénák, kívül profilozott keretek követik, az ívek indításánál párkányokkal, az ívek közepén zárókövekkel. A magas főpárkányt tartó pilaszterek ión fejezetűek, az astragalosz- és tojássoraik alatt kis fesztonokkal. A pilaszterek fölött, a profilozott párkány alatt hornyolt felületű konzolok sorakoznak. A félkörívesen záródó ablakok egyszerű vakolatkeretelésűek. A mellékapszisok homlokzatait hasonló módon képezték ki, a főapszisnál pedig a két oldalsó nagy ablak alatt kisebb négyzetes ablakok is nyílnak.
A templombelsőben a legerőteljesebb hatást a falak freskóinak sokszínűsége valamint a gazdagon díszített ikonosztáz keltik. A boltszakaszok fölött csehsüveg boltozatok emelkednek, ezek közt erős hevederek feszülnek, melyek hornyolt homloksíkú, kompozit fejezetes kettős pilaszterekre terhelnek.
A karzat hasábos pilléreken nyugszik, a déli szakaszát lezárták a naosz felé. Bábos korlátos mellvédje a pillérek elé ugrik és erőteljesen kihajló íves gyámok tartják. A tornyot tartó pillérek fölött három párkányfejezetes árkád ékelődik a nyugati boltszakasz alá, közeikben csehsüveg boltozatokkal. Az árkádok külső homlokzatára helyezték el a szerb, román és görög nyelvű építési feliratot hordó márványtáblákat, rajtuk a tervező építész és a kivitelező pallér nevével: „prin chiumes Jacob Eder si Joan Lius paler". Eder Jakab a város és a megye legjelentősebb építésze volt a 18. század végén. Három évvel a torony befejezése után, 1793-ban helyezték el a hold állását jelző gömböt és az ezt mozgató szerkezetet, egy váradi mester, Georg Rueppe művét.
Harmonikus arányaival és egységes kialakításával az ortodox katedrális értékes emléke a késő barokk, nyugati tornyos templomtípusnak. Stílusa és térkialakítása a Habsburg Birodalomban elterjedt provinciális barokk építészet egy sajátos változatának terméke.
Forrás : http://lexikon.adatbank.ro/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése