Hej, de kellemes most, sok év távlatából visszaemlékezni régi idők
szilveszteri mulatságaira. A korunk miatt, vagy azért, mert ilyenkor
kiengedhető volt a fiatalos hév? Hogy a rendszer figyelő szeme ilyenkor
nem volt annyira éber és mindenki feszegette a korlátokat, amikkel
bizony jól körbe voltunk kerítve? Hogy ilyenkor, szilveszter tájékán
kissé könnyebben hozzá lehetett jutni az amúgy hiánycikknek számító
“party kajákhoz”, piákhoz? Igen, jól értették, kedves barátaim!
Virslihez, kolbászhoz, pezsgőhöz, meg egyéb olyan dolgokhoz, amik máskor
csak álmainkban léteztek. Már hónapokkal előtte szerveződtek a bulik a
baráti társaságokban. Lázas egyeztetések időpontokról, helyszínekről,
munkamegosztásokról. Azaz, beszerzési beosztásról. Mert mindenkinek volt
ám feladata. Ki az ételt, ki az innivalót szerezte be apránként. De
volt zenefelelős is. Hetekkel előtte készültek a magnószalagok, kazetták
és jöttek át a vámon a lemezek. A magyar lemezek. Meg a mulatós zene
első fecskéjének első lemeze. Igen, kérem. A 3+2 Csipkés kombinéjáról
beszélek, meg az István a királyról. Meg a Loksiról, meg az Omegáról,
Meg Komjáthy György műsoráról, amiből már mi is tudtuk, ki az a Modern
Talking, Boney M és a többi akkori sztár. Szóval ment a lázas
készülődés. Aztán lassan behordtuk a hozzávalókat a “kéglibe”. A lányok a
házigazda mamájának irányításával kenték a szendvicset és sütöttek.
Hogy mit? Mindegy volt, csak sok legyen. Aztán beindult a buli. A
lakótelepek szinte mindegyik lakásából kihallatszott a jókedv, zene,
mulatozás zaja. És valahogy akkor senkit nem zavart, hogy milyen nyelven
nótázik, vagy épp gajdol a szomszéd társaság. Az sem zavart senkit,
hogy “román szilveszter” és “magyar szilveszter” is volt. Csak épp a
magyar himnusz alatt bezáródtak az ablakok és kicsit halkabban
énekeltünk. Arra nemigen emlékszem, hogy az akkori román himnusz
harsogott volna az ablakokból. Éjfélek után pedig ment tovább a buli.
Sokszor hajnalig. Másnap délután következett a morzsázás. A megmaradt
kaját el kellett ám fogyasztani. Ital, az nem nagyon maradt. De ki
törődött vele. Aztán már családi szilveszterek jöttek, házaspárok
gyerekkel, a napi megélhetési, munkahelyi gondokkal. No meg egyre
kevesebb régi arccal, arcokkal a baráti társaságból. Elment, elmentek,
átszöktek, elkapták. Ez volt az egyik fő téma. Egyre csendesebbek lettek
a szilvesztereink. Azután elmaradtak. Mert megjött az új világrend. Az a
kor, amikor az egykori barátokból már csak haverok lettek. Mert
legtöbben elindultak pénzt hajtani. És a két dolog nem fér el egymás
mellett. Mármint a barátság és a pénz. Voltak, akik megbotlottak,
magukra maradtak, végleg lecsúsztak és már ritkán jutnak eszünkbe. Akik
megmaradtak és “íveltek”, új, magukhoz való társaságot találtak. Új
barátokkal keresik a nagy pénzt és költik el azt. Össze kéne futni
egyszer, mondják egymásnak, ha néha találkoznak. Nincsenek már régi,
baráti szilveszterek. De azért jól esett ezzel a pár gondolattal
újraélni a régi, ifjúkori szilvesztereket. Szorongásokkal, gondokkal
teli kor szilvesztereit.
Farkas László, Nagyvárad
