"Nagyvárad is érezte már a háború szelét, hisz fiai is
harcoltak, távol az ország határaitól. Ki a harctereken, ki a
munkaszolgálatban. A város lakói úgy tettek, mintha minden rendben menne,
nem lenne elsötétítés, zsír, liszt és egyéb fejadagok, élelmiszerjegyek, amiket
még a vendéglőben is be kellett váltani. Mintha nem jönnének a kórházvonatok
visszafelé a hátországba, teli sebesült honvédekkel, mintha nem jönne a tábori
posta a legrosszabb hírrel. Mintha nem szerveznének az egyletek gyűjtést a
fronton lévők számára. Mintha...Azért még az újságok lapjain néha feltűnnek az
optimista hadijelentések, de már jóval kisebb az optimizmus. De a város él, éli
mindennapi életét. A város dolgozik,szórakozik." - írja Farkas László.
Teljes cikk : farkaslaszloblogja.blogspot.ro
"Mi lesz már a Kálvária dombbal, címmel ír az akkori újságíró
az ott uralkodó áldatlan állapotokról. Felsorolja az ott élő szőlősgazdák
panaszait a Golgota utca járhatatlanságáról, a dombon álló, düledező
Kálvária kápolnáról. Dr. Soós István polgármester felszólította ugyan az
érdekelteket a városi közgyűlésben, de semmi nem történt. Az ott lakók
mozgalmat indítanak az út rendbehozataláért, a városi tanács pedig felkeresi a
római katolikus egyház elöljáróit, hogy a kápolnát hozassák rendbe, hátha így
be lehetne kapcsolni a Kálvária dombot a turisztikai körforgásba, hisz innen
gyönyörű a kilátás a városra" -Farkas László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése