Széljegyzetek egy helytörténeti bibliográfiához

"Az elmúlt tíz év hagyományaira hivatkozva ebben az évben is megtartották a nagyváradi kiadványok szemléjét. Ha máskor nem, de rendezvényeink elnevezésekor igyekszünk a jobbak közé felzárkózni, mert ha könyvhétre vagy könyvfesztiválra nem futja, könyvszemlére még csak telik.
Várad olvasóközönsége még emlékszik a hetvenes vagy a nyolcvanas évek könyvbemutatóira. Magánkönyvtáraink jó részét azokban az években gyűjtöttük, és a dedikált példányok ma is az emlékezetes találkozókra utalnak.
Akkoriban kultúránkért jelenlétünkkel demonstráltunk. Könyvéhségünkhöz kötelesség és mérce párosult. Ez a kötelesség és mérce nemcsak az olvasóra vonatkozott, hanem része volt a kiadó erkölcsi kódexének is. A felkínált könyvek szinte mindegyike igényes szerkesztésű, helyes magyarsággal megírt, lazaságot nem tűrő kiadvány.
Aztán elkövetkeztek a kilencvenes évek. Az első esztendők könyváradata  lassacskán apadni kezdett. A nagy találkozások elmaradoztak és mindössze a helyi kiadók (kiadó) könyvtermésére szorítkozhattunk. Ez a folyamat mérhető a könyvüzletek polcain évek óta megtalálható kiadványok számával, pedig azt már előttünk is tudták, hogy nincs rossz olvasó, csak rossz, silány kiadvány létezik.
Mit is hozhatna fel védelmére a kiadó, mért nem vásárolják a kiadványait- Mert telített a piac (többnyire saját kiadványaival), mert rossz a kiadópolitika, mert kevés a támogatás, mert… mintha… így meg úgy…
Május első hetében könyvünnepet tartottak Nagyváradon, és mert kell a jó könyv - egy könyvkiadó és két civil szervezet kereste olvasóközönségét. Az idei év is többnyire a helytörténeti jellegű kiadványoknak kedvezett, ezt a választékot bővítette a Literator Kiadó is egy ilyen  jellegű bibliográfiával." - írja Tavaszi Hajnal.
Teljes cikk : epa.oszk.hu