Huszonöt esztendővel ezelőtt, egy sok száz halálos áldozatot, sok
ezer sebesültet követelő véres Karácsony meghozta számunkra, e jobb
sorsra érdemes ország eladdig kilátástalanságban tengődő, végletekig
elkeseredett polgárai számára életünk talán legszebb, legcsodálatosabb
ajándékát: a már álmainkban sem remélt, legmeghittebb beszélgetéseinkben
sem emlegetett SZABADSÁGOT. Az akkori temesvári református lelkész,
Tőkés László ablaka előtti, december 15-ei tiltakozó szolidaritásból
kiindult, előbb csak Temesvárra, később azonban az egész országra
kiterjedő népfelkelés elemi erővel söpörte el Közép-Kelet-Európa
legsötétebb, legembertelenebb önkényuralmi rendszerét, Nicolae Ceauşescu
nemzeti-kommunista diktatúráját és adta vissza az itt lakók számára egy
emberibb lét megélhetésének a reményével együtt ennek az országnak az
európai népek közösségéhez való visszatalálásának a lehetőségét is.
Ugyanakkor a ’89 decemberi események történelmi lehetőséget kínáltak egy
végletekig megalázott, saját intézményeitől módszeresen megfosztott,
már-már saját önfelszámolódásába is beletörődő nemzeti közösség, a
romániai magyarság számára a talpraállásra és a saját önösszeszedésére. E
lehetőséget felismerve Nagyváradon is, Erdély többi nagyvárosához
hasonlóan, már december 23-án, a Körös-vidéki Múzeum kerítésénél, a
középkori Várad oda kidobált kövein, egy alig tíztagú baráti kör
kezdeményezte az akkor még ösztönösen Magyar Demokrata Nemzeti Tanácsnak
elnevezett országos szövetség helyi szervezetének a létrehozását, hogy
aztán december 25-én este, a Jakobovits-házaspár műtermében, mintegy
hetven nagyváradi értelmiségi jelenlétében, megéljük az akkor már
Romániai Magyar Demokrata Szövetség Nagyváradi Szervezetének a
megalakulását, s néhány napra rá, az időközben visszaszerzett Református
Püspöki Palota kistermében sor kerüljön az ideiglenes megyei és városi
tisztségviselők nevesítésére is. Ez bizony valóban „a Cselekvés Ideje”
volt!… Negyedszázad teltével az egykori kezdeményezők és alapítók,
tisztelettel fejet hajtva az időközben közülük végleg eltávozott egykori
társaik emléke előtt, változatlan hittel emlékeznek vissza az akkori
mámoros hangulatú napokra, a tenni-akarás az egymásmellé-sorakozás
feledhetetlen pillanataira, s meggyőződésüket fejezik ki afelől, hogy az
utánuk jövő nemzedékek is ugyanolyan önzetlenül és áldozatkészen,
mindenfajta társadalmi, vallási és világnézeti különbségeken
felülemelkedve szolgálják majd a bihari magyarság közképviseletét és
érdekvédelmét, mint ahogy ők tették ezt 25 évvel ezelőtt.
Nagyvárad, 2014. december 22.
Dérer Ferenc
Hajdu Géza
Jakabffy László
Jakobovits Márta
Kiss Törék Ildikó
Meleg Vilmos
Stanik István
Szilágyi Zsolt
Varga Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése