Érdekes,
hogy Csinszka Lédáról mindig csodálattal és hódolattal beszélt, akiben
nemcsak Ady múzsáját, hanem őrangyalát, megmentőjét is látta. Dénes
Zsófiának 1915 márciusában, az esküvője előtti napon így beszélt
Lédáról: „Szeretném megismerni,… találkozni vele, nagyon jó lenni hozzá,
megcsókolni a kezét. Mert milyen megalázás lehet neki, hogy Ady engem
vesz feleségül, nem őt. Pedig neki köszönhet mindent, a rosszat és a
jót. De éppen ez, hogy mindent neki köszönhet, ez mutatja, milyen nagy
aszszony. Összetartotta Adyt, hogy ne forgácsolódjék szét. Hogy ne
szaladjon minden kis nő után. Neki köszönhetem, hogy nekem még ennyi
maradt.” Léda, amikor értesült Csinszka közeledési szándékáról, hevesen
tiltakozott ellene. Nem is találkoztak, nem is beszéltek soha, bár
látták egymást egy fodrászszalonban. Erről Léda halálakor így
nyilatkozott Csinszka: „Sohasem beszéltem vele. Élő alakját egyszer
láttam. Mint két ismeretlen találkoztunk valahol egy fodrászüzletben.
Éreztem, hogy ösztönösen tudja, ki vagyok. Idegeskedett, veszekedett a
személyzettel, és úgy gondoltam, hogy a vihart, mely elemi erővel tört
ki, az én megérzett jelenvalóságom okozta. Többet soha nem láttam. Soha,
soha nem beszélt velem. Pedig biztosan lett volna egymás számára
mondanivalónk Adyról, magunkról. A jóságról, a rosszaságról, a
szépségről és a szomorúságról, amit az Isten sorsunknak adott. A
szenvedésről, amit alázattal vagy lázadással vállal a szív. A Léda szíve
vagy a Csinszka szíve? – olyan mindegy!…”
Diósy 1925-ben megvette a Praznovszky-villát Gödöllőn, az Erzsébet királyné úton. Ez egy kétszintes, manzárdtetős, erőteljes kastélyihletésű eklektikus stílusú ház volt, kívül-belül nagypolgári ízlésre vallott, a 20. század elejének építési szokását tükrözte. A villához hatalmas őspark tartozott, mely a Lovarda utcától az Erzsébet királyné útig húzódott. A Diósy házaspárral lakott Adél két húga, Berta és a szellemileg fogyatékos Margit is.
Ötvös Béla feljegyezte, hogy Diósyék budapesti, Andrássy úti lakásában és gödöllői villájukban, amely nyári otthonuk volt, fényűző életmódot folytattak. A férjnek a szénszállításból óriási jövedelme volt. Fényűző életükre jellemző, hogy nagy cselédséget és tizenkét farkaskutyát tartottak, s mindegyiknek külön boksza volt. A házaspár hálószobája előtt minden éjszaka más-más kutyának kellett őrködnie. Ezt a jól betanított kutyák úgy megszokták, hogy a soros kutya elmarta onnan a többit. Adélék ezt a kutyakomédiát főúri kedvtelésnek tartották. Amikor nyaranta Gödöllőn laktak, Adél a helybéliekkel nem tartott kapcsolatot, csak dr. Berente István orvossal; vendégeik Pestről jöttek ki. De ők is sokat utaznak, többnyire autón. Berta úgy tudja, hogy elmentek Bécsbe, a Semmeringre, Gleichenbergbe, Meranba, nagy olaszországi körútra. Adélnak azokban az években szívrohamai vannak, az orvosok angina pectorist állapítanak meg. Emiatt néhányszor trombózis éri, ezért ismételten hetekig feküdnie kell. 1929 őszén erős szívrohamot kap, s az egész telet a pesti Siesta szanatóriumban tölti. 1930 tavaszán költöztek az Andrássy úti lakásba, elsősorban az orvosok közelsége miatt. „1933 elején kapja azt a betegséget, bőrbajt, amelybe egyévi szenvedés után belehal. Az orvosok eleinte nem ismerik fel, de utóbb pemfigusz névvel jelölik, és aszerint kezelik. Tünetei lényege: az egész bőrfelületen hólyagok keletkeznek, s olyan benyomást tesznek, mint az égési sebek. Kórokozóját ez idő szerint bizonyossággal még nem állapították meg, épp ezért bizonyul gyógyíthatatlannak; ellenben nem ragályos” – ahogy azt később Brüll Berta lejegyezte. Annyit hozzá kell tennünk, hogy betegségét nem szifilisz okozta, amint az ismerősei közül többen is gyanították, s emiatt elmaradoztak a beteg asszonytól.
1933 tavaszán a Diósy házaspár Adél két húgával együtt ismét Gödöllőre megy. Itt az asszony trombózist kap, emiatt júniustól szeptemberig ágyban kell feküdnie. November elsején költöznek a Bajza utcába, s Berta visszaemlékezése szerint Adél innen is egyre csak orvosokhoz jár. A karácsony már a Park szanatóriumban éri, állapota egyre súlyosbodik.
A karrier gazdagsággal is járt – állapította meg Révész Béláné –, ennek ellenére Diósyék házassága rossz volt, mégis kitartottak egymás mellett, bár a háború után egy időre különváltak. Állítólag Diósy többször is el akart válni feleségétől. Ügyvédje útján több ízben beadta a válókeresetet, de az asszony ragaszkodott a házasság fenntartásához. Súlyos jelenetek voltak köztük, úgyhogy a férj mindig visszavonta keresetét. Dénes Zsófia ellenben szavahihető berlini és bécsi tanúkra hivatkozva azt állította, hogy Diósy Ödön a húszas évek legelején törvényesen el is vált a feleségétől. Egy darabig külön éltek, de hamarosan újra összeházasodtak, mert amikor Bölöniék 1922-ben Berlinbe kerülnek – vagy két évig éltek ott emigrációban –, akkor Diósyék a válásukról már mint múltbeli incidensről beszélnek nekik. Dénes Zsófia érdekességként említi, hogy Diósy ezt követően újból el akart válni, életük ugyanis Bölöni szerint pokollá vált. De a végkielégítés miatt elmarad az újabb válás, s tovább őrlődnek a házasságban.
A Königsgrube részvénytársaság megszűnte után, valamikor a harmincas évek elején, Diósy a Dunántúlon egy tőzegtelepet fedezett fel. Ötvös Béla úgy tudta, hogy ezt ki akarta használni, de elhatalmasodott tüdőbetegsége miatt a vállalat nem alakult meg. Anyagi romlásuk Adél hosszan tartó, gyógyíthatatlan bőrbetegségével és Diósy Ödön tüdőrákjával kezdődött. Ehhez járult hozzá, hogy az egyik farkaskutyájuk megharapta Léda varrónőjét, s a bíróság nagy összegű kártérítést ítélt meg a nőnek. Ráadásul Léda két húgát is ki kellett anyagilag elégíteni a villa átengedése fejében, és ez a három körülmény véget vetett a fényűző életnek.
Diósy Ödönné Brüll Adél 1934. január 18-án, 62 éves korában halt meg. Halálát egy trópusi betegség okozta: a pemphygus, amely a bőrt és a nyálkahártyákat támadta meg. A legkiválóbb bőrgyógyászokkal konzultáltak, de az asszony menthetetlen volt. Ravatalára Csinszka lila orchideacsokrot küldött lila szalaggal, azon ezüstbetűs felirattal: „Ady Endre emlékében Lédának – Csinszka.”
Nil emlékezése szerint Diósy Ödönnek, a gyászoló férjnek nem volt rokonszenves a volt Adyné virága. Ő ugyanis maga rendezte el a dús virágpompát felesége ravatalán, miután a Riviéráról hozatott repülőgéppel virágot felesége temetésére. Kezébe akadt Csinszka kis orchideacsokra, melyet a temetkezési vállalat emberei az előtérbe helyeztek el. Megfogta két ujjal, meglóbálta és hátradobta a koporsó mögé; a földre esett le, ott is maradt…
Diósyné Brüll Adélnak a budapesti Kerepesi temetőben, nem messze Adytól van a sírja. Teljes felületét kőlap borítja. Felirata nagyméretű betűkkel: LÉDA, és kisebb betűkkel egy Ady-idézet Az asszony jussa című versből: „Hirdetni fogod, szent, nagy jussát / A volt nőnek / Hirdetni fogod: te akartad / S mindent, mi történt, te akartál / S hogy nálam is hatalmasabb vagy / S a Halálnál.”
A házasság súlyától felszabadult Diósy nem sokáig élvezhette a szabadságát. Tüdőrákja mindinkább elhatalmasodott rajta. Előbb a Pajor szanatóriumban kezelték, majd 1935 júliusában visszatért szülővárosába, Nagyváradra, ahol az irgalmas rend kórházában töltötte élete utolsó hónapjait, november 27-én bekövetkezett haláláig. A nagyváradi Rulikowski temető katolikus parcellájában, a neológ zsidó temető kőfalának közelében temették el. Sírkövén ez olvasható: „Diósy Ödön / Sándor / kormányfőtanácsos / 1873. jan. 22 – 1935. nov. 27 / A jóságot gyászoljuk, / akinek sorsa volt, / hogy mindig áldozott.”
Teljes cikk : varad.ro
Diósy 1925-ben megvette a Praznovszky-villát Gödöllőn, az Erzsébet királyné úton. Ez egy kétszintes, manzárdtetős, erőteljes kastélyihletésű eklektikus stílusú ház volt, kívül-belül nagypolgári ízlésre vallott, a 20. század elejének építési szokását tükrözte. A villához hatalmas őspark tartozott, mely a Lovarda utcától az Erzsébet királyné útig húzódott. A Diósy házaspárral lakott Adél két húga, Berta és a szellemileg fogyatékos Margit is.
Ötvös Béla feljegyezte, hogy Diósyék budapesti, Andrássy úti lakásában és gödöllői villájukban, amely nyári otthonuk volt, fényűző életmódot folytattak. A férjnek a szénszállításból óriási jövedelme volt. Fényűző életükre jellemző, hogy nagy cselédséget és tizenkét farkaskutyát tartottak, s mindegyiknek külön boksza volt. A házaspár hálószobája előtt minden éjszaka más-más kutyának kellett őrködnie. Ezt a jól betanított kutyák úgy megszokták, hogy a soros kutya elmarta onnan a többit. Adélék ezt a kutyakomédiát főúri kedvtelésnek tartották. Amikor nyaranta Gödöllőn laktak, Adél a helybéliekkel nem tartott kapcsolatot, csak dr. Berente István orvossal; vendégeik Pestről jöttek ki. De ők is sokat utaznak, többnyire autón. Berta úgy tudja, hogy elmentek Bécsbe, a Semmeringre, Gleichenbergbe, Meranba, nagy olaszországi körútra. Adélnak azokban az években szívrohamai vannak, az orvosok angina pectorist állapítanak meg. Emiatt néhányszor trombózis éri, ezért ismételten hetekig feküdnie kell. 1929 őszén erős szívrohamot kap, s az egész telet a pesti Siesta szanatóriumban tölti. 1930 tavaszán költöztek az Andrássy úti lakásba, elsősorban az orvosok közelsége miatt. „1933 elején kapja azt a betegséget, bőrbajt, amelybe egyévi szenvedés után belehal. Az orvosok eleinte nem ismerik fel, de utóbb pemfigusz névvel jelölik, és aszerint kezelik. Tünetei lényege: az egész bőrfelületen hólyagok keletkeznek, s olyan benyomást tesznek, mint az égési sebek. Kórokozóját ez idő szerint bizonyossággal még nem állapították meg, épp ezért bizonyul gyógyíthatatlannak; ellenben nem ragályos” – ahogy azt később Brüll Berta lejegyezte. Annyit hozzá kell tennünk, hogy betegségét nem szifilisz okozta, amint az ismerősei közül többen is gyanították, s emiatt elmaradoztak a beteg asszonytól.
1933 tavaszán a Diósy házaspár Adél két húgával együtt ismét Gödöllőre megy. Itt az asszony trombózist kap, emiatt júniustól szeptemberig ágyban kell feküdnie. November elsején költöznek a Bajza utcába, s Berta visszaemlékezése szerint Adél innen is egyre csak orvosokhoz jár. A karácsony már a Park szanatóriumban éri, állapota egyre súlyosbodik.
A karrier gazdagsággal is járt – állapította meg Révész Béláné –, ennek ellenére Diósyék házassága rossz volt, mégis kitartottak egymás mellett, bár a háború után egy időre különváltak. Állítólag Diósy többször is el akart válni feleségétől. Ügyvédje útján több ízben beadta a válókeresetet, de az asszony ragaszkodott a házasság fenntartásához. Súlyos jelenetek voltak köztük, úgyhogy a férj mindig visszavonta keresetét. Dénes Zsófia ellenben szavahihető berlini és bécsi tanúkra hivatkozva azt állította, hogy Diósy Ödön a húszas évek legelején törvényesen el is vált a feleségétől. Egy darabig külön éltek, de hamarosan újra összeházasodtak, mert amikor Bölöniék 1922-ben Berlinbe kerülnek – vagy két évig éltek ott emigrációban –, akkor Diósyék a válásukról már mint múltbeli incidensről beszélnek nekik. Dénes Zsófia érdekességként említi, hogy Diósy ezt követően újból el akart válni, életük ugyanis Bölöni szerint pokollá vált. De a végkielégítés miatt elmarad az újabb válás, s tovább őrlődnek a házasságban.
A Königsgrube részvénytársaság megszűnte után, valamikor a harmincas évek elején, Diósy a Dunántúlon egy tőzegtelepet fedezett fel. Ötvös Béla úgy tudta, hogy ezt ki akarta használni, de elhatalmasodott tüdőbetegsége miatt a vállalat nem alakult meg. Anyagi romlásuk Adél hosszan tartó, gyógyíthatatlan bőrbetegségével és Diósy Ödön tüdőrákjával kezdődött. Ehhez járult hozzá, hogy az egyik farkaskutyájuk megharapta Léda varrónőjét, s a bíróság nagy összegű kártérítést ítélt meg a nőnek. Ráadásul Léda két húgát is ki kellett anyagilag elégíteni a villa átengedése fejében, és ez a három körülmény véget vetett a fényűző életnek.
Diósy Ödönné Brüll Adél 1934. január 18-án, 62 éves korában halt meg. Halálát egy trópusi betegség okozta: a pemphygus, amely a bőrt és a nyálkahártyákat támadta meg. A legkiválóbb bőrgyógyászokkal konzultáltak, de az asszony menthetetlen volt. Ravatalára Csinszka lila orchideacsokrot küldött lila szalaggal, azon ezüstbetűs felirattal: „Ady Endre emlékében Lédának – Csinszka.”
Nil emlékezése szerint Diósy Ödönnek, a gyászoló férjnek nem volt rokonszenves a volt Adyné virága. Ő ugyanis maga rendezte el a dús virágpompát felesége ravatalán, miután a Riviéráról hozatott repülőgéppel virágot felesége temetésére. Kezébe akadt Csinszka kis orchideacsokra, melyet a temetkezési vállalat emberei az előtérbe helyeztek el. Megfogta két ujjal, meglóbálta és hátradobta a koporsó mögé; a földre esett le, ott is maradt…
Diósyné Brüll Adélnak a budapesti Kerepesi temetőben, nem messze Adytól van a sírja. Teljes felületét kőlap borítja. Felirata nagyméretű betűkkel: LÉDA, és kisebb betűkkel egy Ady-idézet Az asszony jussa című versből: „Hirdetni fogod, szent, nagy jussát / A volt nőnek / Hirdetni fogod: te akartad / S mindent, mi történt, te akartál / S hogy nálam is hatalmasabb vagy / S a Halálnál.”
A házasság súlyától felszabadult Diósy nem sokáig élvezhette a szabadságát. Tüdőrákja mindinkább elhatalmasodott rajta. Előbb a Pajor szanatóriumban kezelték, majd 1935 júliusában visszatért szülővárosába, Nagyváradra, ahol az irgalmas rend kórházában töltötte élete utolsó hónapjait, november 27-én bekövetkezett haláláig. A nagyváradi Rulikowski temető katolikus parcellájában, a neológ zsidó temető kőfalának közelében temették el. Sírkövén ez olvasható: „Diósy Ödön / Sándor / kormányfőtanácsos / 1873. jan. 22 – 1935. nov. 27 / A jóságot gyászoljuk, / akinek sorsa volt, / hogy mindig áldozott.”
Teljes cikk : varad.ro
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése