Péter I. Zoltán : Kócos, merész és fiatal

Sipos Lajos irodalomtörténész, professor emeritus (PPKE), a Magyar Irodalomtörténeti Társaság elnöke, valamint Boka László irodalomtörténész, egyetemi docens (PKE), tudományos igazgató (OSZK) idézte fel a Kócos, merész és fiatal című esten az Ady Endre Emlékmúzeumban a Holnaposok irodalmi és társadalmi szerepének jelentőségét 2012. november 3-án. A beszélgetést – melyet a váradi A Holnapnak szentelt négyalakos szoborcsoport felállítását ünneplendő szerveztek – Péter I. Zoltán helytörténész moderálta.
Péter I. Zoltán: A hétből négy holnapos került a nemrég felavatott váradi szoborkompozícióba. Ady szereplése nyilván nem véletlen. Dutka Ákos volt az egyetlen váradi születésű, Emőd Tamás a társaság Benjáminja, Juhásznak bár nem volt a szerepe eléggé hangsúlyozva, de ha nem kerül a premontrei gimnáziumba helyettes tanárnak, s nem veszik körül a váradi irodalmárok, akkor lehet, hogy nem is alakult volna meg a Holnap irodalmi társaság. Vendégeinktől előbb azt kérdezném, hogy tetszik-e nekik a szobor?
Sipos Lajos: A szoborcsoport érdekes és nagyon szép. A váradiak és az idelátogatók azonnal magukénak érzik. Sokan megállnak mellette, virágot hoznak, mécsest gyújtanak, leülnek az üres székre, fényképezkednek.
Boka László: Nagyon örülök neki, s nagyon tetszik, de elárulom, a terveket jól ismertem, hiszen nekem annyi személyes közöm is van a szoborhoz, hogy az alkotója, Deák Árpád tőlem kért korabeli portrékat, fotókat munkája elején Ady, Juhász és Dutka esetében, hogy a portrék korhűek legyen. Itt alapvetően a húszas éveik derekán járó fiatalemberekről beszélünk: Ady az egyedüli, aki akkor, 1908-ban már túllépett a harmadik X-en, Dutka is meglehetősen „idősnek” számít a maga 27 évével. Emőd viszont még éppen csak belép a huszadik évébe. Az ő portréját kissé fiatalosabbra vettem volna. Ennek a négyes fogatnak különben az egyedüli hiányossága, ha van, csupán az, hogy nincsenek rajta valamennyien, mind a heten, de ennek egyszerű, tényszerű okai vannak: ők négyen találkoztak a leggyakrabban itt Váradon. Ez a négyes fogat a valóságban is gyakorta ült le közös asztalhoz azokban a nagyszerű időkben. S ugye van az a festmény is, itt látható az Ady-emlékmúzeumban, mely a szobrászművészt ihlette. Ők négyen azok, akik akár a Bodegában, akár itt a Müller kioszk teraszán is gyakorta találkozgattak.
P. I. Z.: Miklós Jutkával kapcsolatban – aki külföldön fotográfiát tanult – érdemes elmondani, hogy ebben az épületben a húszas évek elején egy fényképészeti műtermet rendezett be magának. Nem sokáig, ugyanis a város eredetileg úgy adott rá engedélyt, hogy csak cukrászda, kávéház lehet benne. Úgyhogy hamarosan átköltözött az Apollo palotába, s ott nyitotta újra műtermét. Boka Lászlót kérdezném még a ma esti beszélgetés címéről.
B. L.: Ez a „Kócos, merész és fiatal” Kosztolányi Dezsőnek a pár sora. Ő írt így A Holnap első kötetéről, azt, hogy önmagával igaztalan az, aki nem szereti ezt a kócos, merész és fiatal könyvet. Ez az egyik pozitív kritika, a Lehotai néven megjelent Kosztolányi-méltatás. A másik a Hatvany Lajos tollából való, míg Lukács György az, aki még nagyon pozitívan értékelte az antológiát. Kosztolányi sora önmagában is kedves és figyelemfelkeltő.
Teljes cikk : varad.ro