Látogassa meg Nagyváradot a Google Street Viewen '

Látogasson Nagyváradra a Google Street Viewen ' Kezdje a Borsi úton. Kattintson a linkre a instantstreetview.com-ra '

2014. április 13., vasárnap

Kupán Árpád : A magyar szabadkőművesek első országos vándorgyűléséről

A szabadkőműves mozgalom az új és jelenkori történelem egyik legkevésbé ismert és legellentmondásosabban megítélt szervezete volt, és maradt egészen napjainkig. Ennek legfőbb oka és magyarázata, hogy mindig igen szigorúan zárt szervezet volt, és egyes országokban és időszakokban titkosan, illegálisan folytatta tevékenységét. Fokozták a körülötte kialakult titokzatosságot szervezeti felépítményei, elnevezései, misztikus-szimbolikus szertartásai, rituális előírásai, melyeket máig megőrzött. Ezt használták ki a mozgalom mindenkori ellenzői és ellenségei arra, hogy a tájékozatlan emberekben minél negatívabb képet alakítsanak ki róla. Pedig pozitív megítéléséhez elég csak két dolgot figyelembe venni: hogy kik az ellenzői, s hogy kik a tagjai és hívei a mozgalomnak. Ellenzői a reakció, az önkényuralom, a totalitarizmus erői, hívei és támogatói a haladás, a felvilágosodás, a racionalizmus elkötelezettjei. A másik, konkrétabb érv csak akkor használható, ha ismerjük a szabadkőművesség alapvető célkitűzését: A nemzeti, faji, vallási különbségek szerint széttagolt emberiséget egy családba kell egyesíteni, és testvérnek kell tekinteni mindenkit, akit Isten embernek teremtett. (Dr. Balassa József nyelvészprofesszor, 1864-1945)
A szabadkőművesség nem nemzetközi, hanem egyetemes szervezetnek nevezi magát, elhatárolódva így a szocialista, kommunista mozgalom internacionalizmusától. A 18. században Angliából kiinduló mozgalom ideológiája szorosan összefonódott a felvilágosodás eszméivel és mozgalmával. A 19. században a szabadkőművesek lettek a liberális, demokratikus, antiklerikális eszmék hirdetői és képviselői, noha a páholytagok politikai felfogása meglehetősen különböző volt. A 19. század végére a szabadkőművesség jellegzetesen városi, polgári szervezetté vált. Tagjai a középrétegek soraiból kerültek ki; kereskedők, iparosok, bankárok, értelmiségiek voltak. Az 1886-ban létrejött, az összes magyarországi páholyt egyesítő Magyarországi Symbolikus Nagypáholy belügyminiszterileg jóváhagyott alapszabálya kimondta: A szabadkőművesség filozofikus, filantropikus és progresszív intézmény. Célja a közerkölcsiség, művelődés és felebaráti szeretet terjesztése és a jótékonyság gyakorlása. A szabadkőművesség kizár köréből minden politikai és vallási kérdést, és tagjait a hazai törvények tiszteletben tartására kötelezi. (2. paragrafus)
A 19-20. század fordulóján a szabadkőművesség fejlődésének csúcsára ért. Ez időben Európában több mint 7000 páholy működött, mintegy 330.000 taggal, s világszerte több mint kétmillió volt a szabadkőművesek száma. Magyarországon akkor 126 páholy létezett, körülbelül 13.000 taggal. Ennek a jelentős szervezetnek egyik újszerű tevékenységi formája a vándorgyűlés lett, melyet először a történelmi Magyarországra kiterjedően éppen Nagyváradon szerveztek meg, 1903. október 24-25-én. A 20. század elején Nagyvárad rendkívül dinamikusan fejlődő, fontos gazdasági és művelődési központ. A gazdasági fellendülés egyik jelentős következménye volt a polgárosodás, a civil társadalom kialakulása. Ennek meghatározó keretei a különböző társadalmi, közművelődési, jótékony célú, sport- és más egyesületek, amelyek foglalkozások, életkorok, nemek, vallások vagy kitűzött célok szerint szerveződtek, felölelve az élet szinte minden ágát, területét. A várostörténész Fleisz János adatai szerint 1904-ben Nagyváradon összesen 72 egyesület működött, ami rendkívül magas szám a város kb. 50.000 lakosához viszonyítva. A Borovszky Samu szerkesztette Bihar vármegye és Nagyvárad című korabeli monográfia ezzel a kérdéssel kapcsolatban megállapítja: A nagyváradi társadalom mindenféle eszmét vagy törekvést, jótékony vagy kultúrcélt, emberbaráti, irodalmi vagy művészeti vállalkozást támogat. A baj csak az, hogy az egyleti életben résztvevők száma az egyesületek számához képest csekély, s így jellemző a túlterhelés és ennek következménye a gyakori kimerülés. Nem azért szenvednek hajótörést az egyes közhasznú törekvések, mert nem lennének támogatói, hanem azért, mert túl sok az egyesület, s nem sikerül őket egyesíteni egyes közös célokra. Ezeknek az egyesületeknek a sorába tartozott az 1876-ban megalakult László Király Szabadkőműves Páholy, melynek jelentőségét és erejét igazolja az a tény, hogy képes volt egy országos méretű, igen fontos rendezvény kezdeményezésére és megszervezésére.
A nagyváradi szabadkőműves-páholy történetéről mindeddig igen kevés adat áll rendelkezésünkre. Az említett, Borovszky-féle monográfia csak anynyit közöl róla, hogy 1876-ban dr. Berkovits Zsigmond orvos alapította, s fivére, dr. Berkovits Ferenc ügyvéd főmesteri vezetése alatt indult virágzásnak. Napjainkban Péter I. Zoltánnak a Bihari Naplóban közölt városépítészet-történeti cikkeiben olvashattunk a váradi páholyházak leírása kapcsán a helyi szabadkőművesek korai történetéről. Eszerint az 1880-as évek végétől leginkább pangás jellemezte a páholy működését, sőt 1891-ben kimondták a páholy „elaltatását”, hogy egy év múlva ismét életre keltsék. Akkor új, fiatal tagokat is bevontak, de továbbra is Berkovits Ferenc vezetése alatt. Széles körű programot tűztek maguk elé: jótékonysági akciókat szerveztek, megalakították a rabsegélyező egyesületet, a rabok iskoláját. Foglalkoztak az árva gyermekek megsegítésével, gyermekbarát egyesületet létesítettek. Harcoltak a faji megkülönböztetés ellen. Szorgalmazták a város víz- és csatornahálózatának lefektetését a közegészségügyi program keretében. Népkönyvtárak létesítésére indítottak akciót. Saját könyvkiadójukban ismeretterjesztő könyveket adtak ki. A legfontosabb, kézzelfogható, ma is létező megvalósításuk azonban az 1901-ben a Rulikowsky utca elején felépült páholyházuk (székházuk, szentélyük) volt. Erről így írt Dutka Ákos: A sarkon túl, a Rulikowsky úton egy titokzatos, egyiptomi templom külsejű épületet szenteltek fel nemrég. Ez a szabadkőművesek háza. Két páholy is dolgozik benne. Nyugtalan lelkű értelmiségiek otthona. Itt gyúrják, dagasztják a jövendő kovászát. Nagy Andor szerint az új épület villa is volt, de mintha templom is lenne, s végeredményben hasonlít egy különös műterem-házhoz is, melyben valami nagy építőművész zárja el magát a magasba nyíló ablakokkal, hogy csöndben és láthatatlanul folytassa munkáját.
Ebben, a kortársaknak oly titokzatosnak tűnő épületben zajlott le 1903. október 24- és 25-én a László király páholy kezdeményezésére és szervezésében a magyarországi szabadkőműves-páholyok első országos vándorgyűlése.
A gyűlésnek a szervezők által megfogalmazott célja: „hogy elősegítsék a szabadkőműves szervezeteknek az egyöntetű munkálkodását és közvetlen érintkezését, valamint a közös célok és eszmék közös erővel leendő gyakorlati megvalósítását. A vándorgyűlésre Magyarország egész területéről 23 páholy jelentette be részvételét: Budapest, Szeged, Szolnok, Szombathely, Győr, Pozsony, Fiume, Zágráb, Munkács, Temesvár, Brassó, Kolozsvár stb. különböző elnevezésű és irányultságú páholyai.
A szervezők élén a László Király Szabadkőműves Páholy akkori főmestere, dr. Grósz Menyhért állott, s a 12 tagú szervezőbizottságban ott találjuk a város akkori több jeles személyiségét, neves jogászokat, orvosokat, tanárokat, újságírókat, bankárokat (Biró Márk, Edelmann Menyhért, Gáthy Bálint, Kepes Miklós, dr. Nagy Géza, Papp János, dr. Révész Vilmos, dr. Sarkadi Lajos, dr. Schütz Albert, dr. Rosenthal Mór, dr. Várady Zsigmond). A vándorgyűlés programjában a következő előadások szerepeltek:
Teljes cikk : galilei.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése