Látogassa meg Nagyváradot a Google Street Viewen '

Látogasson Nagyváradra a Google Street Viewen ' Kezdje a Borsi úton. Kattintson a linkre a instantstreetview.com-ra '

2013. augusztus 31., szombat

Nagyvárad interaktív turista térképe

Kattintson Nagyvárad interaktív turista térképére ide >>>

Bémer László

Sok nagyváradi tudja,hogy a Bémer tér Bémer püspökről van elnevezve. Megérdemelne egy emléktáblát Nagyvárad városától ...Ki volt Bémer László ?

Bémer László (bezdédi és kisbákai báró) (Kisbáka, 1784. április 8.Ungvár, 1862. november 4.) nagyváradi püspök.
 Egerben, Ungváron, Szatmárnémetiben és Pesten tanult. Egerben szentelték pappá, nyolc hónapi segédlelkészkedés után kunszentmártoni plébános és kunságkerületi iskolaigazgató, később fényeslitkei esperes lett. Fokonkénti előléptetésben dulcinai választott püspök, bátmonostori apát, egri kanonok és kisprépost, azután a hétszemélyes tábla ülnöke, végül 1843-ban nagyváradi megyés püspök lett. Haynau parancsára 1849 karácsonyán Bémer püspököt is elfogták. Haynau megígérte neki, ha lemond püspöki címéről, akkor lemondása esetén minden további eljárást megszüntetnek ellene és szabad lesz. Amikor pedig a püspök benyújtotta lemondását még aznap elfogták és Pesten 1850. március 5-én felségsértés bűnének vádjával halálra ítélték. Haynau azonban az ítéletet 20 évi vasban letöltendő várfogságra módosította. A Vatikán azonban bevetette diplomáciáját püspökei megmentésére, ennek eredményeként a büntetését száműzetésre enyhítették, Báró Bémer László Püspök viszont elvesztette jogait egyházi javaihoz és a magánvagyonát elkobozták. Száműzetését egy Innsbruck melletti kolostorban töltötte. 1859-ben megvakult, és 1860-ban 10 év száműzetés után engedélyezték hazatérését. Előbb Sátoraljaújhelyre került, majd unokahúgához Báró Reviczky Amáliához Ungvárra, aki haláláig gondozta. 1862. november 7-én halt meg, Ungváron temették el a római katolikus templom sírboltjában. Szaniszló Ferenc nagyváradi püspök azonban nem hagyhatta, hogy neves elődje más egyházmegyében nyugodjon. Engedélyt szerzett a holttest átszállítására, és saját költségén Ungvárról Nagyváradra hozatta báró Bémer László püspök földi maradványait. 1862. december 15-én Szaniszló Ferenc püspök vezetésével, hatalmas tömeg kíséretében és részvételével a nagyváradi székesegyház sírboltjában temették el. A dualizmus korában - 1887-ben - Nagyvárad központjában teret is neveztek el.
Forrás : hu.wikipedia.org 

Születésének 120. évfordulója, valamint az 1956-os forradalomban vállalt szerepe kapcsán manapság többet beszélünk Mindszenty bíborosról. Kevesen tudják azonban, hogy száz évvel Mindszenty vértanúsága előtt, az 1848–49-es szabadságharc utáni rémuralom is mártírokat adott a magyar katolikus egyháznak. Legalább háromszázra lehet tenni a szabadságharc után bebörtönzött vagy meghurcolt papok számát, a megtorlás nem tett kivételt a püspökökkel sem. Öt főpap került börtönbe, közülük a legszomorúbb sors Bémer Lászlóra, a nagyváradi püspökre várt.
Báró Bémer László 1784 ápr. 8-án született a Szabolcs megyei Kisbákán. Tanulmányait Egerben végezte, pappá 1811-ben szentelték. Rövid gyöngyösi káplánság után, 1812-ben került a kunszentmártoni plébánia élére, ahol tanúbizonyságot tett jó szervezőkészségéről és bölcsességéről. Négy év elmúltával felcserélte javadalmát a fényeslitkei plébániával, hogy a családi birtokot közelebbről tudja igazgatni. 1830-ban Egerbe került, ahol kanonoki és kispréposti címet kapott, valamint választották a hétszemélyes tábla ülnökévé is. [1] 1843-as nagyváradi püspöki kinevezését kiváló munkájával és lelkipásztori tehetségével szolgálta meg.
Bémer László, mint arisztokrata és főpap, tagja volt az országgyűlés főrendi házának, így vett részt az utolsó rendi országgyűlésen, majd az 1848-as pesti országgyűlésen is. 1849. január 5-én, amikor az osztrák hadsereg Windisch-Grätz vezetésével bevonult Pestre, a magyar katolikus püspöki karból csak ketten – Horváth Mihály csanádi püspök és Bémer László váradi püspök – követték a Debrecenbe vonuló országgyűlést és politikai vezetést. Bémer László első jelentős szereplése Debrecenben, 1849. március 15-én volt, amikor március idusának évfordulóját ünnepelte a város. Ekkor szentmisét tartottak a Szent Anna templomban, amelyet Bémer László püspök celebrált. A mise után Lázár Miklós helyi káplán ünnepi beszédet tartott. A szentmisében részt vett az akkori politikai és katonai vezetés, a városban tartózkodó képviselők, hivatalnokok és a nép, reformátusok és katolikusok egyaránt. Innen indultak a Református Nagytemplomba, a főutcán a Debrecenben tartózkodó katonai alakulatok álltak díszőrséget a nagytemplom felé tartó tömegnek. A református templomban Könyves Tóth Mihály, híres helyi református lelkész és Szoboszlai Papp István szuperintendens tartottak beszédet, istentiszteletet. 1848–49 így hozta össze a vallásokat, kovácsolta össze a nemzetet, ahogyan szép példája volt ez a szentmise, valamint istentisztelet az ökumenizmusnak.
Bémer püspök a szabadságharc alatt végig a nemzeti oldalon állt. A honvéd csapatokat pénzzel és élelmiszerrel látta el, és 1849 áprilisában egy Várad környéki erdőt is átengedett a kormánynak lőszergyártás céljaira. Részt vett a trónfosztó országgyűlésen is, és ő maga is a szószékből hirdette ki a trónfosztást és az ország függetlenségét, körlevélben parancsba adta az egyházmegyéje papjainak, hogy ők is hirdessék ki azt. Amikor az oroszok betörtek Magyarországra elrendelte, hogy tartsanak körmeneteket és Istenhez könyörögjenek az ország védelméért.
A detronizáció kihirdetése, a hálaadó istentiszteletek tartása és az erősen politikai tartalmú könyörgés elimádkozása a szabadságharc leverése után sok pap számára keserves megpróbáltatást hozott. Az alsópapság tagjai közül öt lelkészt kivégeztetett az osztrák vérbíróság. Ezen kívül tizenhatot halálra ítéltek, és miközben a siralomházban készültek a halálra, hetek múlva kegyelmeztek meg nekik. A megtorlás során azokat a papokat, akikről megtudták, hogy honvédként harcoltak a szabadságharcban, besorozták a császári hadseregbe, és távoli tartományokba vezérelték őket. A „katolikus” Habsburg udvar haragja elől a püspöki kar sem menekülhetett. Görgey Világosnál még le sem tette a fegyvert, Ferenc József már a forradalom pártjára állt püspökök elmozdítását vette fontolóra. 1849. július 3-án jelentette be Alexander Bach belügyminiszter, hogy a magyar egyházat meg kell tisztítani minden olyan elemtől, akik veszedelmesek államra és egyházra egyaránt. [2] Súlyos vádakkal illette a magyar kormány és V. Ferdinánd által kinevezett püspököket is, elsősorban Hám Jánost, s mivel a kinevezett püspökök pápai megerősítése még nem történt meg, Ferenc József valamennyiük kinevezését visszavonta. Haynau rémuralma alatt elsőként Rudnyánszky József besztercebányai püspök került börtönbe, hatévi vasban történő várfogságra ítélték. Hasonló sorsra jutott Jekelfalusy Vince szepesi püspök, Leményi János fogarasi görög katolikus püspök és Lonovics József kinevezett egri érsek is. A bécsi pápai nuncius közbenjárására azonban a börtönből kiszabadultak, de életük végéig különböző ausztriai kolostorokban töltötték száműzetésüket. Püspöki jogkörük gyakorlásától természetesen mindegyiküket megfosztották.
Haynau báró legkegyetlenebbül Bémer Lászlóval bánt el. Elfogatásának közvetlen oka az volt, hogy a békésszentandrási káplán védekezésül püspökére hivatkozott. A káplán a szabadságharc alatt honvédlelkész volt, a trónfosztás után pedig hálaadó istentiszteletet tartott. Kihallgatásakor azt állította, hogy beszédét Bémer püspök körlevele és a magyar kormányhoz intézett üdvözlő felirata alapján készítette. A káplán vallomása arra indította a hadbírót, ha a fiatal pap bűnt követett el, püspöke még inkább. Bémer Lászlót 1849 decemberében fogták el, és a haditörvényszék felségsértés miatt kötél általi halálra ítélte, majd ítéletét „kegyelemből” húszévi várfogságra változtatta. Bémer meghurcoltatása a közvéleményben óriási felháborodást keltett. Ennek is tulajdonítható, hogy a várfogságból hamarosan megszabadult, püspöki székét azonban nem foglalhatta el. Különböző ausztriai kolostorokban, így Maria-Enzersdorfban és a neustifti bencés monostorban töltötte a száműzetés éveit. A számkivetettség idején írta meg elmélkedéseit és imádságait tartalmazó Lelki Vezér című könyvét, melyet névtelen tisztelői adattak ki Bécsben 1851-ben. 1859-ben, rendkívül megromlott egészségi állapotban, teljesen megvakulva engedték haza Magyarországra. Ungváron halt meg 1862-ben. Utódának, Szaniszló Ferencnek sikerült kieszközölnie a Helytartótanácsnál, hogy sokat szenvedett elődjét a nagyváradi püspöki sírboltba temesse.
Teljes cikk : tortenelemportal.hu

Egy hónappal újratemetése után, a Vasárnapi Újság 1863. január 25-i számában terjedelmes méltatás jelent meg a tragikus sorsú főpap pályafutásáról a Nagyváradon született újkígyósi, majd gyulai plébános, Göndöcs Benedek tollából. Az alábbiakban részletet közlünk – korabeli helyesírással – a magát Bémer László tanítványának valló esperes írásából:
„A jeles egyháznagy és buzgó hazafi, kinek arczképével és biztos kútfőkből meritett életirásával kedveskedünk olvasóinknak, Bezdódi és Kis-bákai báró Bémer László, a boldog emlékezetű nagy-váradi püspök. Ritka azon férfiu, ki az élet zajló hullámai között annyit hányatott s kedélyhangulatát annyira megtartotta, mint ő. Törékeny testét elgyöngiték a mostoha körülmények, a nélkülözés: de lelkét erőssé tette az élö hitből meritett bizalom abban, ki az emberek sorsát megmérhetetlen bölcsesége szerint vezérli.
Élete a fokozatos emelkedés s a gyászos hanyatlás erős vonalaival van átszőve; de minden forduló ponton felismerhetők a nemes jellemvonások, melyek öt elöttünk tiszteletreméltóvá, emlékét feledhetetlenné teszik.
Teljes cikk : biharmegye.ro


Palasovszky Béla : Várad

Palasovszky Béla versét olvasva fel lehet idézni a régi Váradot.1930-ban írta ...

 
Ki volt Palasovszky Béla ? 

(Sátoraljaújhely, 1899. júl. 19. - Budapest, 1974. febr. 18.)
Sátoraljaújhelyen született. Gyulán érettségizett, a jogi végzettségét Pécsett szerezte meg. 1921-ben az MTI szerkesztõje volt, majd újságíró lett. 1925-tõl Csongrád vármegye aljegyzõjeként, majd fõispáni titkárként Szentesen élt. 1944-tõl Budapesten ügyvédi gyakorlatot folytatott.
Verseit, novelláit szentesi és országos lapokban publikálta. Versei közül Derzsi Kovács Jenõ többet is megzenésített. (Kottáját lásd a zenei résznél!) Megjelent kötetei: Õszi harmat után, Mindszent, 1926; A szolga énekel, Szentes, 1927; A vérünk muzsikája, 1936.
Forrás : szentesinfo.hu

Leállítják a melegviz szolgáltatást

Leállítják a melegviz szolgáltatást  elsején vasárnap este 20 órától kedd reggelig az egész városban - írja az oradea.ro 


A Termoficare S.A. nyilatkozata szerint szeptembertől a város több pontján is elkezdik a fűtés és melegvíz hálózat javítását, hogy a fűtési szezon megérkeztével fennakadások nélkül folyhasson a hőszolgáltatás.
Az Electrocentrala S.A. felhívja a figyelmet, hogy először vasárnap este, szeptember 1-jén függesztik fel a melegvíz-szolgáltatást az egész városban, és várhatóan kedd hajnalban indítják újra. Ez alól csak a Rogériusz negyed képez kivételt.
Így jövő hét végéig a  100 – 104, 106, 108, 109, 119, 125 – 127, 130, 136, 200, 218, 611 – 613 hőközpontokhoz tartozó fogyasztóknál nem lesz melegvíz. A korlátozás ezen kívül érinti a Dacia sugárút mindkét oldalát, és az 1. számú távhővezetékre csatlakozó ingatlanokat is.
A Termoficare S.A. a lakosság megértését kéri a munkálatok miatt keletkező útlezárások, a forgalom helyenkénti elterelése, a zajok és egyéb kellemetlenségek miatt.
Forrás : biharmegye.ro

Séta a volt Rulikowszki, ma Armatei Romăne utcában - 2008

A Nagyváradon a Kert (Avram Iancu) utcából induló és a városi (Rulikowski) temetőig tartó utca 1890-ben Bónai kút útnak hívták, 1905-tõl 1920-ig Rulikowski Kázmér 1848-as mártírról volt elnevezve, 1920-40 között Dorobanţilor utcának nevezték, 1940-44 között újból Rulikowski utca, 1945-90 között Armatei Roşii, 1990-től Armatei Române utcának hívják. - írja a fotók szerzője Szépkúti Attila . A fotók 2008-ban készültek.
































Teljes album : picasaweb.google.com 


Emléklap A mi Nagyváradunk városvédő facebook közösség részére

Az emléklapot a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság adta,mert a közösség aktívan közreműködött a Rulikovszky temető a 11. parcella ,3. sor,3. sír megmentésében.
Csak dicsérni lehet a több mint 400 tagot számláló Facebook közösséget a közreműködésükért' Ez egy jó példa mindegyik nagyváradinak, akik szívükön viselik a város sorsát '

Rulikovszky temető térképe
Forrás : facebook.com 


Forrás : hartaoradei.ro

2013. augusztus 30., péntek

Bunyitay Vince

Bunyitay Vince ötvenhat éves korában.
(1837–1915)
(László Fülöp festménye.) Forrás : mek.oszk.hu


Bunyitay Vince (Sátoraljaújhely, 1837. január 11.Nagyvárad, 1915. március 16.) egyháztörténész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1884).
1860-ban Nagyváradon szentelték pappá. Bihar megyében volt plébános. 1871-től püspöki könyvtárnok, 1893-tól kanonok, 1897-től felsőgagyi apát, 1907-től őrkanonok, 1915-ben címzetes püspök volt. 1884-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. Az egyik szerkesztője volt az Egyháztörténeti emlékek a magyarországi hitújítás korából (I–V. Budapest 1902–12) című forráskiadványnak.

Művei

Forrás : hu.wikipedia.org

Családja 1660-ban kapott nemességet, édesapja Bunyitay András, édesanyja Szepesi Anna. Tanulmányait szülővárosában, a piaristáknál kezdte meg, majd a forradalom után 1850 őszén szülei Kassára küldték, ahol 4 év alatt végezte el a gimnázium hátralévő osztályait. 1854-ben az egri kispapok közé kérte felvételét, 1858-ig elvégezte a hittudomány négy évfolyamát. Az egri érsek, Bartakovics Béla hatására bekapcsolódott az egri irodalmi körbe. Még kispap korában jelentek meg első költeményei. 1858. augusztus 28-án az egri érseki kancellária másolójának nevezték ki. Ezt a munkát azonban túlságosan monotonnak tartotta, ezért két hónap után elhagyta a papi hivatást. Az eltávozás azonban csak három hónapig tartott, majd a váradi egyházmegye papjai közé kérte a felvételét. 1859. november 4-én Békéscsabára került segédlelkésznek, 1860. február 11-én pappá szentelték. 1861 márciusában visszakerült Nagyváradra, majd 1863-ban szentjobbi plébánossá nevezték ki. 1875-ben a bélfenyéri plébánia élére került.

Szentjobbi tartózkodása során a kezdeti szépirodalmi lelkesedést a történeti múlttal való foglalatosság váltotta fel. Döntő fordulatot az jelentette, hogy 1872-ben megvizsgálhatta a Sennyey család csörgői levéltárát. Ekkor fordult véglegesen a magyar múlt feltárása felé. 1879-ben lemondott plébániájáról, és elfogadta a váradi püspökség könyvtárosi állását. 1878-tól kezdve sorra jelentek meg történeti értekezéseit. Megbízták a váradi püspökség történetét bemutató munka elkészítésével. Bunyitay végigjárta az egész egyházmegyét, felmérette, lerajzoltatta a templomokat, romokat. A hatalmas anyaggyűjtésnek köszönhetően született meg a három kötetből álló mű, amely 1883 és 1884 között jelent meg. Szépírói vénája nem hagyta cserben. A váradi püspökség történetét bemutató mű hatására a Magyar Tudományos Akadémia 1884. június 5-én levelező tagjává választotta. Akadémiai székfoglalóját A mai Nagyvárad megalapítása címmel 1885. február 9-én tartotta meg. Bekerült a Magyar Történelmi Társulat igazgató-választmányi tagjainak a sorába.

Tudományos munkásságában jelentős hangsúlyt kapott a váradi püspökség múltjának felkutatása. Elkészítette az egyházmegye egyházi topográfiáját, felvázolta a török által elfoglalt város mindennapi életét. Megírta a száműzetésben élő váradi püspökök történetét. A váradi püspökök számos feladattal bízták meg, de időnként komoly bizonytalansági tényezőkkel szembesült. Olykor intézmények, sőt egyes családok is igénybe kívánták venni Bunyitay történészi képességeit. A vatikáni okirattár bizottsága felkérte, hogy vegyen részt a vatikáni levéltárakban található hungarikák felkutatásában. Ennek a gyümölcse lett a római Szentlélek társulatba 1446 és 1523 között beiratkozott magyaroknak a névjegyzéke. Érdeklődése a reformáció korára is kiterjedt. Sorra járta a vidéki és a bécsi levéltárakat, összegyűjtötte becses kútfőket. Ezt a feladatot egy újabbal váltotta fel: a középkori művészet emlékeit kívánta feltérképezni. A levéltári alapok a segítségére voltak, ezekre támaszkodva írta meg a gyulafehérvári székesegyház építésének történetét. Kivette a részét a Magyar egyháztörténelmi emlékek című sorozat szerkesztéséből. Ő rendezte sajtó alá Ipolyi Arnold kisebb műveit.

Egyházi pályafutása is szépen alakult. 1893-ban váradi kanonokká nevezték ki, 1897-től felsőgagyi apát, 1907-től őrkanonok, majd pápai prelátus és olvasókanonok lett. Komoly terveket dédelgetett, azonban betegség lett úrrá rajta. Ekkor vagyonát kegyes alapítványok létrehozására fordította. Bélfenyéren óvodát hozott létre, Iráz faluban új templom építése fűződik a nevéhez. Családját sem hanyagolta el, a jó tanuló Bunyitay-ak számára ösztöndíjat létesített.
Teljes cikk : mult-kor.hu 

Könyv cime : Bunyitay - Album

Ének dicsőséges Szent László királyról/A nagyváradi L. Sz. Székesegyház felszenteltetésének századik évfordulója alkalmával

Információ megrendelés : antikvarium.hu 

 

Bunyitay Vince könyvei : konyvar.hu 

                                          antikvarium.hu 


 

Bunyitay Vince : A váradi püspökség története alapításától a jelenkorig

Forrás : mek.oszk.hu

Elérhető  : mek.oszk.hu

Ezidén március 26-án lesz 85 éve annak, hogy Bunyitay Vince c. püspök, váradi kanonok visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. Ezen évforduló, a magyar kereszténység 1000., a világkereszténység 2000. évfordulója, meg Szilágyi Aladár, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt főgondnoka, a Bihari Napló főmunkatársa biztatása, az ügy melletti gondos bábáskodása érlelték meg bennünk azon gondolatot, hogy gyakorlati módon is fejet hajtsunk nagy történészünk, Bunyitay Vince előtt, ki nemcsak a Váradi Püspökség Története I—IV. kötetének megírásával jeleskedett alapításától 1780-ig, hanem ezen munka a magyar katolikus egyháztörténelemnek, de ezt kitágítva a magyar nemzeti politika-, gazdaság-, nemzetiség-, irodalom- és művészettörténetének is gazdag adattára. „Bunyitay Vince történetírói munkásságával olyan elévülhetetlen emléket hagyott hátra az örökös nemzedékeknek, hogy neve a magyar történettudomány múltjában éppen olyan örökös lesz, mint Verancsics, Oláh, Forgács, Horváth, Ipolyi, Rómer Flóris, Pray, Katona, stb.”, írja 1935-ben róla Dr. Lindenberger János a Trianon által kettészakított nagyváradi egyházmegye magyarországi részének apostoli kormányzója, mikor megjelenik 46 év után a IV. kötet Dr. Málnási Ödön tanár kiegészítésével és jegyzeteivel.
 Bunyitay Vince hat kötetre tervezte munkáját, sajnos halála megakadályozta ennek bevégzésében. De a megírt négy kötet is nemcsak a váradi egyházmegye papjainak, híveinek, hanem a magyar nemzet és az ennek keretében együttélő nemzetiségek múltján okulni, tanulni vágyó minden olvasónak is mindenkor időszerű Bunyitay történelmi munkája, mert egy nemzet küzdelmét, többször bukását, de mindig felemelkedni tudó újjászületését is bemutatja. Ezért fordultunk Anyaországunk Kulturális Örökségének Minisztériumához anyagi segítségért, hogy gazdasági nyomorúságunk állapotában is megjelentethessük négy egymást követő évben Bunyitay négy kötetét. Örömünkre ezen támogatást meg is kaptuk! Így folyó esztendőben kiadva I. kötetének hasonmását oktathatja a ma nemzedékét is és hitet önthet lelkünkbe: nemzetünk feltámadásának és a váradi püspökség újbóli felemelkedésének hitét.
Munkáját értékelve gróf Széchenyi Miklós püspök elődöm, értesülve súlyos betegségéről, 1915 március elején sürgős előterjesztést tett Bunyitay címzetes püspökké való kinevezésére. Jankovics Béla miniszter rövidesen közölte is ezen kinevezést. Mikor az akkor már önkívületi állapotban lévő Bunyitay kis időre magához tért és közölték vele a püspöki kinevezést, örömmel mondotta: „Legalább elmondhatják, hogy a szegény kálvinista Bunyitayakból egy püspök is került ki.” Jellemző széles látókörű, ökumenikusan is gondolkodó lelkületére.
&l   Nemcsak könyveinek stílusa, de beszéde is nagyon magyaros. Környezete tagjait mindig figyelmezteti az idegen kifejezések mellőzésére. Még a „Laudetur” latin katolikus köszöntésre is „Mindörökké”-vel felel. Gyakori mondása volt: Vannak, akik szolgákká akarnak tenni bennünket, ne tegyük hát mi magunkat lakájjá!
A 19. század végén sok jeles paptörténésze volt a magyar történelemnek, kik versenyeztek a múlt emlékeinek feltárása és konzerválása munkájában. De együtt sehol sem volt annyi jeles paptörténész, mint Váradon: Bunyitay Vince, Fraknói Vilmos, Karácsonyi János, Rómer Flóris. Ők kiváló váradi elődeik: Gánóczy, Pray, Fejér példája nyomán okulva és lelkesedve igyekeztek maradandót alkotni a magyar történetírásban. Bunyitay Vincének az ötödik-hatodik kötet megírására nem maradt ideje. Anyag bőven van szekrényeinkben: elődök, kanonokok naplói, feljegyzései, félretett korabeli újságok, stb. 1935-ben Dr. Lindenberger így ír a IV. kötet megjelenésekor: „Ha módom lesz a még tervezett két kötet megírására megbízást adni és Bunyitay munkatervét az utolsó váradi püspök haláláig — itt gróf Széchenyi Miklós 1923-ban bekövetkezett halálára utal — terjedő feldolgozás kiadásával megvalósítani, akkor a kései nemzedékek is hat kötetben együtt láthatják püspökségünk dicső, megpróbáltatásokban teli múltját és jövőbe vetett hitük is megerősödhetik.” Hát Ő ezt nem valósíthatta meg. De Isten különös kegyelméből a váradi egyházmegye múltja Széchenyi püspök elődöm halálával nem pecsételődött meg. Tovább élünk s akármennyi a politikai rosszakarat, beolvasztási törekvés, akármennyire javaink jórésze még rablóink hatalmában és kezében van, bízunk abban, hogy a történelem Istene tovább élteti egyházmegyénket, népünket, míg ember lesz a földön. De az ötödik-hatodik kötet megírása még reánk vár, buzdulva Bunyitay példáján. S reánk vár hitet jelölni és utat mutatni népünknek, a reánkbízottaknak. Ennek egyik eszköze ezen I. kötet kézreadása is. Vedd és olvasd!
&lMély hálámat fejezem ki a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának az anyagi segítségért!
&l Nagyvárad, 2000. április 26.
&l Püspökké szentelésem 10. évfordulóján,
&l†Tempfli József
&l  Várad 81. püspöke

&l

Nagyvárad a Pallas nagy lexikonban

Nagyvárad, törvényhatósági joggal felruházott város Bihar vármegyében, a Sebes-Körös mindkét partján.Forrás : keptar.oszk.hu

A város a síkságnak és a dombvidéknek találkozásánál, csinosan fekszik, tőle É-ra és K-re dombok emelkednek 218 méter magasságig. A Sebes-Körös a várost ketté hasítja, jobb partján Olaszi városrész, bal partján V.-Velence, a vár, Váralja és Újváros terül el. Egészben véve a város nem a legrendesebben épült, bár egyes részei egész modern városi jellegüek. A Körös jobbparti részében, melyet a rakoncátlan Páris patak is ketté vág, a vasúti pályaudvar közelében a káptalan nagy épülete, a kat. püspök székesegyháza (épült 1752-80.) és a püspöki palota épülete említendő, melyet nagy kert övez. A székesegyház terén Szaniszló püspök szobra áll. Közelében az Újsoron az Erzsébet-leányárvaház, a Ferdinánd-utcában a Szt.-Vince-intézet s az Országúton a honvédparancsnokság, a pénzügyigazgatóság s a vármegyei közkórház épülete (1806) áll. Utóbbi mellett vezet át a Páris patak hídja a főutcába, melyben az irgalmasok kolostora és a honvédkaszárnya. A főutca mellékutcáiban is több jelentékeny épületet találni, igy a Barátok-utcájában a katonai kórházat, a Szaniszló-utcában a Szt.-József-intézetnek nevezett árvaházat, az Uri-utcában a királyi jogakadémiát és főgimnáziumot s a postaigazgatóság épületét, a tágas Széchenyi-téren, mely V. egyik szép sétahelye, a díszes vármegyeházát, a városházát és gör. kat. árvaházat. A Sebes-Körös és Kálvária-hegy (201 m.) közti lapályt a Városliget foglalja el.

A Sebes-Körösön túl fekszik a vár, melyet sáncárok és vastag, de már düledező kőfalak vesznek körül; az öt sarokbástyával biró várba két kapu vezet, egyik a Nagyvásártér, a másik a Szerecsen-utca felől. A vár belsejében egy kétemeletes épületen át az ötszögletü várudvarba jutni, melyet kétemeletes kaszárnya vesz körül; ezen udvaron van a vártemplom is, mely most ruharaktárul szolgál s ott volt Szt. László bazilikája, melynek sírboltjában Szt. Lászlón kivül (kinek sírját eddig nem találták meg) II. István, II. Endre, IV. László, Beatrix és Mária vannak eltemetve. A vártól K-re és DK-re V.-Velence terül el, benne a hízlaló, a szeszgyár, mig a vár közvetlen környéke a Váralja. A vártól Ny-ra a Nagyvásártér terül el, mellette a László-gőzmalom, az áruraktárak, a kapucinusok kolostora és a főreáliskola. E teret D. felől a Pece patak mossa. Innen Ny.-ra az Újváros terül el, melynek központja a Szt.-László tér, melyen az 1723-33. épített s sokáig püspöki székesegyházul szolgált Szt.-László-templom (1893. állítatott fel Szt. László szobra) és a gör. kat. püspök palotája a nevezetesebb épületek. A közeli Nagy-Teleki-utcában az Immaculata-intézet, a Nagy-Körös-utcában az evang. templom, a Kis-Körös-utcában a lovaskaszárnya áll. Odább Ny. felé a marha- és lóvásártér terül el, a Pece patakon túl a mulatóhelyül szolgáló Rhédey-kert (a Rhédey-család mauzoleumával, fürdővel s lövőhellyel), s több gyár és ipartelep ötlik szembe.

 Nagy-Várad címere.


V. az Alföld egyik jelentékenyebb városa; székhelye Bihar vármegye törvényhatóságának és a központi járás szolgabirói hivatalának, továbbá egy r. kat. és egy gör. kat. püspöknek, káptalannak, királyi itélőtáblának, törvényszéknek, a járásbiróságnak és királyi közjegyzőségnek, a kereskedelmi és iparkamarának; van továbbá pénzügyigazgatósága és pénzügyőrbiztosi állomása, posta- és táviróigazgatósága, államépítészeti hivatala, közúti kerületi felügyelősége, ügyvédi kamarája, királyi adófelügyelősége s adóhivatala, tanfelügyelősége, ügyvédi kamarája, állami állatorvosa, csendőr szárny- és szakaszparancsnoksága. Itt van a 37. hadkiegészítő kerületnek, egy állandó vegyes felülvizsgáló bizottságnak és a 4. honvéd gyalogezrednek széke. Nagy számmal vannak a városnak jelentékeny intézetei is, mint: királyi jogakadémia, r. kat. papnevelő intézet, premontrei főgimnázium, állami főreáliskola, felső- és alsófoku kereskedelmi iskola, iparostanonciskola, r. kat. és gör. kat. tanítóképző intézet, r. kat. tanítónő- és óvónőképző intézet, bábatanoda, női kereskedelmi tanfolyam stb. Élénk szellemi életéről tanuskodik, hogy itt 8 magyar lap jelenik meg, u. m.: a Nagyvárad (XXVII. évf.), Szabadság (XVI. évf.), Tiszántúl (II. évf.) politikai napilapok, a Jogi Értesítő (VI. évf.), a Kat. Hitterjesztés Lapja (XVI. évf.), a Népnevelési Közlöny (X. évf.) és a Gyorsirók Lapja (VII. évf.). Van továbbá V.-on számos jótékony, tudományos, közművelődési, társas és iparos egyesület és társulat, valamint több jótékony intézet. Itt van a Szigligeti-társaság, alakult 1892. Tagjainak száma: 13 alapító, 59 rendes és 156 pártoló, együtt 228. Alapvagyona 1200 frt. Célja V és Bihar vármegye szellemi életének emelése, a tudomány népszerüsítése, a magyar nyelv és irodalom terjesztése. Évenkint Szigligeti-emlékünnepélyt és felolvasó üléseket tart helyben és vidéken. Iványi Ödön sírjára 100 forintos emléket állított. Kereskedelme és ipara is élénk és fejlett. Az iparágak közül a szesz-, olaj-, ecet-, tégla- és gyujtófagyártás, továbbá a malom-, asztalos- és agyagipar vettek nagyobb lendületet; jelentékenyebb gyári vállalatok: a László-gőzhengermalom (180 munkás), Emilia-gőzmalom, gazdasági gépgyár, élesztő- és szeszgyár. Van itt ipartestület és 2 ipartársulat. A lakosság azonkivül szőllőmívelést és állattenyésztést is űz. V. egyúttal élénk forgalmi központ, melyből hat felé indul vasút, u. m.: Püspök-Ladány, Gyoma, Csaba, Vaskóh, Kolozsvár és Székelyhíd felé. A városban közúti vasút is közlekedik. Van itt továbbá posta- és táviróhivatal, távbeszélőhálózat, postatakarékpénztár. Hitelintézetek közül van itt 2 bank, 3 takarékpénztár s 4 szövetkezet, összesen 1.093,000 frt tőkével s 9,6 millió frt takarékbetéttel. V. vásárai igen élénkek. Lakóinak száma 1850-ben 22,538 volt. 1870-ben 28,698, 1881-ben 31,324, 1891-ben 38,557, mihez még 2193 katona járul. A lakosok közt van jelenleg 34,239 magyar, 1014 német, 297 tót és 2527 oláh; hitfelekezet szerint 12,030 r. kat., 2488 helv. és 10,115 izr. A lakott házak száma 2832. V. határa 4781 ha. V. közelében, de már határán kivül, Püspökfürdő és Felixfürdő (l.o.) kedvelt fürdőhelyek feküsznek.
V. a történelmi multat illetőleg egyike Magyarország lenevezetesebb városainak. Alapítását a források hol Lászlónak, hol Szt. Istvánnak tulajdonítják, tény az, hogy az Árpád-házi királyok nagyon kedvelték és azt különös előszeretettel jelölték ki temetkezési helyül. Szt. Lászlón kivül, aki itt 1080. püspöki széket rendelt, még itt temették el: II. Istvánt, II. Endrét, IV. Lászlót, Beatrixot (I. Károly nejét), Máriát (Zsigmond nejét) és Zsigmodot magát is. Ez utóbbi alatt állítólag 73 temploma volt a városnak, azonkivül a premontrei szerzet is itt telepedett meg előzör (1130) magyar földön. De a városnak ezen első virágát tönkre tették először a tatárok, majd a kunok pusztításai és a III. Andrást követő belvillongások. Kedvezőbb helyzetbe csak I. Lajos és főleg Mátyás király alatt jutott, ki Bihar vármegye főispánságát Vitéznek adván, ez által a bihari főispáni és V.-i püspöki méltóságot egyesítette és alkalmat nyujtott V.-nak újabb emelkedésére. 1474. a törökök pusztították el. Sokat tettek V.-nek szépítésére a püspökök, különösen Thurzó Zsigmond, Perényi Ferenc és mások. 1538 febr. 4. itt béke köttetett Ferdinánd s Szapolyai János között, amelyben egymást kölcsönösen elismerték királynak. 1556. kemény ostromot állott ki és 1557. átadatott Izabellának. Ezután a várost csaknem mindig erdélyi fejedelmek birták, kik itt gyakorta laktak. Fráter György életében a reformáció hasztalan próbált ide bejutni, de 1558-ban már számos követőre talált, kik itt tüstént főiskolát és könyvnyomtató műhelyt állítottak. Ezen első állandó nyomdát Hofhalter Ráfáel állította fel, később Szenczi Kertész Ábrahám állított másikat 1640. és ez V.-nak török kézre jutásáig (1660) tevékenyen működött. 1598. Mohammed pasa eredménytelenül ostromolta V.-ot. 1660. Ali basa 60,000 emberrel ostrom alá vette a várost és azt el is foglalta, illetőleg kapituláció mellett vette át, melynek értelmében az őrző sereget Debrecenbe szállította. Ekkor alapították a V.-i főiskola megmaradt és átköltöztetett tanulói a debreceni kollégiumot. A császáriak V.-ot csak négy évi ostrom után tudták 1692. visszavenni. A törökök kiűzése után V. négy külön községre szakadt, u. m.: V., V.-Váralja, V.-Olaszi és Velence. 1703. a Rákóczi-pártiak által ostrom alá vétetvén, egy időre Herbeville tábornok által fölszabadíttatott, de Palocsay kuruc vezér annyira szorította, hogy Bekker várparancsnok minden rézedényt összeszedetett pénzverésre és azt nyomatta rá: In necissitate Varadiensi. Mária Terézia 1777. itt a görög katolikusok részére püspökséget és káptalant alapított. Később a püspökök és a város között volt sok viszály, mely bénítólag hatott a város ügyeire, s melyet tetézett az 1836-iki tűzvész. 1849. a magyar kormány kénytelen lévén Debrecenből menekülni, amit megőrizni óhajtott, azt V.-ra küldötte, mi által rövid időre az ország második városává lett.
Forrás : mek.oszk.hu


Az egykori Sörgyár története


Nagyvárad fejlődésének óriási lendületet adtak a vasúti építkezések. 1858. április 24-én átadták a Püspökladány-Nagyvárad, 1870. szeptember 7-én a Nagyvárad-Kolozsvár, 1887-ig pedig a többi irányba futó vasútvonalat. Számos hitelintézet – bank, takarékpénztár és takarékszövetkezet – alakult, tőkét és gazdasági hátteret biztosítva a gyorsan fejlődő iparnak és kereskedelemnek. Nagyszerűen jövedelmezett a termény- (főleg a gabona- és bor-) kereskedelem. Az ipar fejlődését nagyban elősegítette az ipartestület megalakulása 1886-ban.
1890-től új szakasz kezdődött, amikor a kapitalizmus kibontakoztatásával egyre erőteljesebbé vált a polgárosodás. Ekkor létesült a Nagyváradi műtrágyagyár Rt. A Janky és Tsa. francia cognac gyár rumgyártással szélesítette termékeinek skáláját. 1895 után a filoxeravész következtében a szőlőültetvények nagy része kipusztult, és így a figyelem a sör- és malátagyártás fejlesztésére irányult.
 Janky és társa franczia cognac-gyára.Forrás : Borovszki ...mek.oszk.hu

Váradon az ipari sörgyártás az 1850-es években honosodott meg, amikor a város tőszomszédságában, a délkeletre fekvő Pece-Szöllősön sörház létesült. A malátagyár, amely 1872 tájt épült,  jókora alapterülettel, négy emelet magasságban emelkedett ki a már meglévő sörház szomszédságában.
Az ipari fellendülés folyamatát 1873-ban kereskedelmi válság hátráltatta. A megtorpanás a szesz- és sörgyártásban a termelés visszaesését eredményezte. A közel hét évig tartó krízisnek a számlájára írható az is, hogy 1875 körül a nagyváradi sörházban megszűnt a termelés, majd a vállalkozás ellen megkezdődött a csődeljárás. Ez röviddel azután következett be, hogy a Bécsi Bank Rt. (Wiener Bankverein) tulajdonába került. Nagyipari fejlődés Magyarországon (1867-1900) című könyvében Sándor Vilmos utalást tesz az 1890-ben alapított „Hungária” Serfőző és Malátagyár Rt nagyváradi sörfőzdére.
Berger Dániel szesz. és élesztő-gyára.Forrás : Borovszki ...mek.oszk.hu

 1895-ben a pece-szöllősi ipartelepen ismét beindult a sörgyártás, majd 1899-ben, válságos idők után – a filoxeravész következtében a borárak megnövekedtek -egy rt. birtokába került. A vállalkozás ekkori neve: Nagyvárad-Szöllősi gőzsörgyár „Löwy Ignácz”{Grosswardein-Szöllöser Damßierbrauerei) . Bár a tulajdonosok a malátagyárat korszerűsítették és a sörgyártelepet jéggyárral egészítették ki, reményeik nem váltak be, a vállalkozás ismét csődbe jutott. Ez annak volt betudható, hogy a századfordulón a „Dreher és Haggenmacher” Serfőzdék termékei elárasztották a nagyváradi piacot, komoly konkurenciát jelentve az itt gyártott sörfajtáknak.
Kisebb kihagyás után, 1902-ben a gyárat átvette Krausz Béla, kinek vezetése alatt a termelés elérte az évenkénti 1200 hl sört. 1903-ban a várad-szöllősi gyárhoz hívták vezető tisztviselőnek Friedmann Hermann nagyváradi lakost, a legnagyobb európai cégeket képviselő „Steiner M. Albert” Nagyváradi Kereskedelmi Ügynökség irodavezetőjét.
1908-ban a gyár vezetősége társszerződési egyezményt írt alá a Biharmegyei Takarékpénztárral, és 1914-ig Krausz Béla és Tsa. Bt. néven működött. Az 1908. évi termelés meghaladta a 1800 hl sört. A gyár sörkülönlegességei közé tartozott ebben az időszakban a „Góliáth”. 1912-ben és 1913-ban az évi termelés 13 620 hl volt. 1914. február 26-án Nagyváradi Sörgyár Rt.-vé (Bierbrauerei Aktiengesellschaft) alakult, és a Biharmegyei Takarékpénztár tulajdonába ment át. . Az alaptőke ekkor 200 000 korona. A gyár ügyvezető-, kereskedelmi és műszaki igazgatóját, Friedmann Hermann-t, Havas Mór, a Biharmegyei Takarékpénztár igazgatója nevezte ki, helyettesének Sefolga Vilmost bízták meg.
1915-ben a gyárban csak 9810 hl sört termeltek. A termelési visszaesést az első világháború kitörése eredményezte.
Az ipartelep 1916-ban a budapesti Hazai Bank Rt. tulajdonába került, és 1922-ig működött ennek felügyelete alatt. Annak ellenére, hogy válságos időszakok uralkodtak, az új befektetőnek sikerült nagyobb termelést elérnie, így 1916-ban  13 100 hl sört állítottak elő.Az 1917. november 19-én tartott rendes évi közgyűlésen az alapszabályok a következőképpen módosultak: a társaság tárgya és célja a Nagyvárad város tőszomszédságában, Várad-Szöllős község területén fekvő sörgyár révén sör, maláta és mellékcikkek, valamint jég gyártása, vétele és eladása; vendéglők és szállodák kibérlése, megvétele, működtetése vagy bérbeadása; szeszes italok, ecet vagy ezen gyártási körbe tartozó termékek előállítása, gyártása és ugyanezen termékek, valamint különféle borok vétele és nagybani árusítása; gazdaságok, birtokok kibérlése, üzemben tartása és ezekkel kapcsolatban állattenyésztés és állathizlalási üzem folytatása; minden, a fentebb felsorolt üzletágakkal kapcsolatos kereskedelmi üzlet folytatása.
1918. május 14-én a Nagyváradi Sörgyár Rt. alaptőkéje 500 000 korona volt. Az 1920. április 24-i évi soros közgyűlésen igazgatóvá választották Friedmann Hermann kereskedelmi és műszaki igazgatót, nagyváradi lakost és dr. Rapoch Jenő bankigazgatót, budapesti lakost. Az alaptőke ekkor 1 500 000 korona lett.
Az 1921. november 30-án megtartott évi soros közgyűlésen igazgatóvá választották dr. Coriolan Bucico-t, Nagyvárad polgármesterét, és Cornel Bejan-t, Bihar megye alprefektusát.A nagyváradi sörgyár hatalmas és korszerű iparvállalattá történő fellendülése 1922-ben kezdődött, amikor a részvények egy részét a Kolozsvári Takarékpénztár szerezte meg, a másik részét a kőbányai „Dreher-Haggenmacher” Sörgyár Rt. vette meg. Az 1922. szeptember 28.-i  közgyűlésen igazgatóvá választották Bocsánczi László vezérigazgató és dr. Szántó Zoltán igazgató kolozsvári, valamint dr. Demetriu Mangra ügyvéd, loan Cherciu ipari felügyelő, Horváth Árpád bankigazgató nagyváradi lakosokat. Az 1922. december 20.-i rendkívüli közgyűlésen az 1 500 000 korona alaptőkét átszámolták. Ezen összeg megfelelő értéke 750 000 lej, amit az igazgatói tanács javaslatára 7 000 000 lejre emeltek.
Kőbányai mintára megkezdődik egy hatalmas, korszerű gépekkel ellátott sörgyár létesítése.  Felépül az irodaház épülete  és a bejárati porta, főzőház épülete létesül. A cél szentesítése ügyében a „Dreher-Haggenmacher” Sörgyár Rt. áttelepíti Nagyváradra az egyik kőbányai gyárat. A főzőház három kazánja és szűrőberendezése a müncheni Göggl & Sohn cég gyártmánya 1910-ből. Dreherék országos méretűvé fejlesztik a gyárat, elérvén azt, hogy Románia egyik legnagyobbja legyen.
Az 1923. március 5.-én  a vezetőség módosította az intézmény elnevezését: „Dreher-Haggenmacher” Sörgyár Rt. Az igazgatói tisztet a következő személyek töltötték be: Teodor Mihali, Aurél Lazär, Dreher Jenő (a vállalkozás atyjának, Dreher Antalnak a dédunokája) és Haggenmacher Oszkár. Ugyancsak 1923-ban, a „Dreher-Haggenmacher” Sörgyár Rt. bérbe vette az újaradi sörgyárat, báró Nopcsa Elekné vállalkozását.
A kezdeti nehézségek sikeres leküzdése után a termelés 1924 áprilisában kezdődött meg. A sörgyár alaptőkéje ekkor 30 000 000 lej , termelőképessége évi 200 000 hl volt.22 E teljesítményhez hozzájárulhatott a drezdai Seek fivérek malomipari berendezéseket és gépeket gyártó vállalattól (Mühlenbauanstadt und Maschinenfabrik worm Gebrüder Seek, Dresden) beszerzett és üzembe helyezett malátaörlőgép is.  Ezzel a kapacitással a „Dreher-Haggenmacher” Sörgyár Rt. Románia első öt sörgyára közé volt sorolható.
1925-ben odaadó munkájának gyümölcseként Friedmann Hermann-t a „Dreher-Haggenmacher” Sörgyár Rt. romániai vezérigazgatójává nevezték ki. E munkája mellett a nagyváradi  közéletben is sikeres tevékenységet fejtett ki: a Sörgyárosok Egyesületének alelnöke, a Gyárosok Országos Egyesületének elnöke, valamint a „Makabea” sportegyesület és az Utazók Egyesületének díszelnökeként.
1926- és 1927-ben már több mint 50 000 hl-re növeltea termelését, s hivatva volt Partiumot és az egész Erdélyt  a legkitűnőbb sörrel ellátni. E célkitűzést nagyban elősegítette az, hogy saját maláta- és jéggyárral rendelkezett. 1930-ban a „Dreher-Haggenmacher” Sörgyár Rt. megvásárolta az újaradi sörgyárat, amit – mint már szóltunk róla – 1923-tól bérelt. Az 1929-1933 között bekövetkezett súlyos gazdasági és pénzügyi válság miatt az újaradi sörgyár bezárta kapuit.
Helyi viszonylatban a válság végét jelezte az, hogy 1932-ben a „Dreher-Haggenmacher” Sörgyár Rt. termékei elárasztották a bukaresti piacot is – Diamandstein Mihály terjesztési munkájának legnagyobb eredménye -, és rövid időn belül a fogyasztók kedvencévé váltak. Érdemes megemlíteni, hogy ekkor Bukarestben számos, a nagyváradi sörgyárnál nagyobb kapacitású sörgyár működött. A bukaresti „Luther” és „Bragadlru” sörgyár már 1898-tól mesterségesen hűtött raktárhelyiségekkel is rendelkezett. Szintén 1932-ben, augusztusban, az ipar és kereskedelem terén szerzett érdemei elismeréséül, a király a „Meritul Comercial” I. osztályú érdemkereszttel tüntette ki Friedmann Hermann-t.
Friedmann Hermann 1935 őszén bekövetkezett halála után a „Dreher-Haggenmacher” Sörgyár Rt. vezetőjévé Diamandstein Mihályt nevezték ki. 
1937-ben a gyárban 37 000 hl sört főztek. 1940 és 1944 között, amikor területileg és gazdaságilag Erdély az anyaországhoz tartozott, a „Dreher-Haggenmacher” Sörgyár Rt. alaptőkeként 1941. április 25-én 1 500 000 pengőt számolt.   A gyár sörkülönlegességei közé tartozott ekkor a „Szent György” és „Szent László” világos sör, valamint a „Bak” duplamaláta barna sör.
1946. május 3.-án az újaradi telepen, 15 év szüneteltetés után beindult a maláta- és jégtermelés.1947-ben a cég 40 500 000 lej alaptőkéjét 2 000 000 000 lejre értékelték fel.
A XX. század második felének hajnalán, amikor a vállalat felvette a „Munca” nevet, a sör, maláta, valamint különféle szeszes és üdítőitalok előállítása, a jég, a szikvíz és édesség gyártása került előtérbe. A termelési és értékesítési tevékenységekhez hozzátartozott néhány étterem és szálloda bérlése és működtetése. Ezen időszakhoz fűződött még a „Bucuresti” és „Porter” márkájú sörök gyártása is.
1972-ben a sörgyárat összevonták a nagyváradi Szesz- és Élesztő gyárral. Közös működésük alatt a vállalkozás a Nagyváradi Sör-, Szesz- és Élesztőgyár nevet viselte. Ekkor gyártott sörmárkái között említést érdemel a „Bihor”, „Bucegi”, „Carpati”, „Felix”, „Hipoglucidicä”, „Iadolina”, „Sport”, „Stäncua” és a „Valea Prahovei” .
Nagyváradi sörcimkék. Forrás : poli.hu 

Románia utóbbi években megindult gazdasági átalakulása a Nagyváradi Sörgyár életében is döntő szerepet játszott.  A sörgyár részvénytársasággá alakult, új nevet vett fel: Nagyváradi Sör- és Malátagyár Rt. A társaság nem váltotta be a hozzá fűzött reményt.  Az ekkortól gyártott,  gyenge minőségű sörök között díszes helye van a „Favorit” és „Crisana” márkának.
Az 1999. március 25-ei árverésen az Állami Tulajdonalap {Fondai Proprietátii de Stat) eladta a sörgyárba fektetett részvényeit. A nagyváradi Evro Impex Kft. 4 milliárd lejért megvásárolta a gyár részvényeinek 39%-át. A győztes cég, a Romexa Rt., 3 évre kiterjedően vállalta a sörgyár gyártásának megtartását, továbbá egy csokoládétermékek készítésére alkalmas berendezés üzembe helyezését. Az új tulajdonos mégsem építette be a korszerű technológiát, 1999 őszén a Nagyváradi Sör- és Malátagyár Rt. bezárta kapuit. A 2000. év elején lebontották, helyére felépítették a Lotus Market bevásárló- és szórakoztató központot.
Forrás : sorcikk.eu 
Tanulmány : library.hungaricana.hu

Lotus Center 
  Forrás : alukonstrukt.hu 

Nagyváradi sörcimkék