Nagyvárad története - Irta Dús László

Nagyvárad. - Szent László szobra.

Fekete S. felvétele.

Részletek az írásból

Nagyvárad történetét a történettudósok két kiinduló pontról ismertetik. Némelyek Szent István király alapításának, mások Szent Lászlóének mondják, de mindenesetre vagy az egyik, vagy a másik szent királyt tüntetik fel alapítójául.

Annyi kétségtelen tény, hogy Szent László király idejében Nagyvárad már állott, és e fontos hadászati állomást ez a szent királyunk erősítette meg. Történetének megírója, művét a nagyváradi káptalan és püspökség alapításával kezdheti, melylyel a város története 1566-ig, vagyis a János Zsigmond fejedelem idejében Tordán tartott országgyűlés türelmetlenségi határozatáig s ennek végrehajtásáig elválaszthatatlanul összeforr.

A nagyváradi vár, melyben egykoron a püspök és a káptalani tagok laktak s a székesegyház is állott, nemcsak falai által volt erős, hanem az által is, hogy a közeli meleg forrásokból eredő patak (Pecze) vize a várat körülvevő sáncz árkába be volt vezetve és ez soha be nem fagyott.

A nagyváradi káptalan és püspökség nem az egyes törzsfők vagyonából, vagy a honfoglaláskor a nemzet tulajdonává véraldozattal lett nemzeti vagyonból nyerte nagyterjedelmű birtokait, hanem Mén Marót kozár fejedelem után Zsolt vezér utódaira örökségül jutott családi vagyonból alapíttatott.

Salamon király, mikor unokatestvéreinek, Gejza, László, Lambert herczegeknek, I. Béla király fiainak engedte át az ország harmadrészét, csakis a maga családi örökének ama részéről mondott le, melyben a családi jognál fogva, a királyfiak anélkül is örökösök valának. Ehhez az örökséghez tartozott ez a nagy terület is a három Körös között.

A hagyomány örökül hagyta reánk, hogy László herczeg nagyon szerette ezt a vidéket s örömest időzött itt, és a mikor Salamont a királyi trónról elűzte, mint király, az általa alapított püspökség székhelyén monumentális templomot építtetett Nagy Boldogasszony tiszteletére és holta utánra, örök pihenésre is ide vágyott.

A három királyi herczeg, Gejza, László és Lambert, I. Béla király fiai, szívesen időztek e vidéken. Erre mutat az is, hogy a mikor Salamon király Vid tanácsosának besugásaira hallgatva, üldözni kezdi őket, gonosz tervének sikerét attól reményli, hogy Gejza nem kész a háborúra, mert az Ingovány (Igfon) erdőben vadásazttal tölti idejét. Ezt az erdőt mi, kik Biharmegye vidékeit ismerjük, az Érmelléknek az Ér által alkotott ingoványos részének tartjuk s a bihari földvár, Székelyhíd, Diószeg hajdan erdővel benőtt lankás környéke vonzóbb volt a szelid lelkű Gejzára, mint a hegyvidék zordonabb tája, mely utóbbi azután az erőteljesebb, harczias László herczegnek lőn kedves mulatóhelye.

Nagyvárad. - Szent László szobra.
Fekete S. felvétele.

Szent László. 

A hagyomány és a történelem együttesen állapítja meg, hogy Szent László király holtteste Nagyváradon, a várban volt Boldogasszony templomában temettetett el. Itt találta azt a mongol dúlás, innét szállíták a szent sír kincseit Ecsedre, a Báthoriak erős várába, hogy azután - a Győrben levő ereklyetartón (hermán) kívül - mind megsemmisüljön.

Nagyvárad tehát, ha nem is mostani alakjában, akkor már fennállott. Bucsújáró hely volt a szent király koporsója, hova számosakat vonzott a gazdag adománynyal ajándékozott káptalan és püspökség, a királyok több ízben itt mulatása, többeknek közülök ide temetkezése és a királyok meleg érdeklődése leglovagiasabb elődjük emléke iránt.

A kúnok betöréseinek megszüntével egyidőre a nagyváradi vár körül semmi hadi mozgalom nem történt. A hagyomány szerint Kálmán herczeg, I. Gejza király korosabbik fia, Szent László király unokaöcscse, az Úr szolgálatára volt szánva, papi nevelésben részesült s Nagyvárad első püspöke lett volna, míg öcscse, Álmos, Szent László kegyeltje, a koronát örökölte volna. Ennek azonban történeti alapja nincs.

Nagyvárad lakosai legelőször akkor menekültek a vár falai közé, mikor Kopulcs kún vezér Szent László idejében Moldvából, Erdélyen át Biharra s Békésre tört és rabolt, gyilkolt addig, mig őt Temesnél a király utólérte és összetörte. A szent király sírjához zarándokló ájtatoskodók nagy száma szükségessé tette, hogy befogadásukra s ellátásukra épületek emeltessenek, iparosok és kereskedők nagy számmal letelepedjenek s a közvagyonosodás általok fejlesztessék. 

Szt. László sírja.

Ettőlfogva Nagyvárad nagy hírre emelkedik. Szent László király koporsójánál csodák történnek. Vakok, sánták, csonkák megvigasztaltatnak, senki sem mer itt hamisan esküdni, messze földről jönnek hozzá igazságot keresni és később, királykoronázás alkalmával, nem egy új király, fényes kisérettel, Székesfejérvártól Nagyváradra zarándokol, hogy koronázási esküjét Szent László sírjánál tegye le.

A zarándoklások, a nagyváradi szent sír fénye s csodatevő ereje, egyre több-több embert vonz Nagyváradra. A város körül erődítések emelkednek, melyeknek szakadozottsága azt mutatja, hogy a különböző időbeli letelepűlések részekre osztották a várost, melyeknek központja a vár volt, jó részben úgy, a hogy most is fennáll. 

Tatárjárás.

A tatárjárás elpusztította Nagyváradot a várral együtt.

IV. Béla.

A IV. Béla király táborába, a Sajóhoz igyekvő Benedek püspök serege a tatárokkal találkozott, velök összeütközött, előbb győzött, majd megveretve visszavonult Nagyváradra, hol az ellenállás sikertelenségét belátva, magához vette Szent László ereklyéit és elmenekült. De nem menekült el a káptalan és a város lakossága.

Rogerius mester.

Rogerius mester, nagyváradi kanonok, e kor történetének megírója, a káptalanbeliekkel Nagyváradon maradt, a vár erődítéseit kijavította és ellenálláshoz készült. Kajdán vezér a megerősített várost hirtelen megrohanta, bevette s az el nem menekült lakosokat leölette vagy rabszíjra fűzette.

A vár erősen tartotta magát, Rogerius mester számos vitézzel védte; 184ezt látván Kajdán, elhúzódott a városból, mire az elmenekült s a várban levő lakosok visszatértek lakaikba.

A tatárok azonban erősítést vontak magukhoz és ostrom-szereikkel is elkészülvén, hirtelen a városra törtek, a lakosokat leölték, azután a várat vették ostrom alá s azt éjjel-nappal törték mindaddig, míg a védők el nem hullottak. A megmaradottak a székesegyház falai között vonták meg magukat, ennek is a tornyába menekültek, míg végre az ostromlók tüzet vetettek a székesegyházra s az oda menekültek mind oda égtek. Várad teljesen elpusztult.

IV. Béla király visszatérvén elpusztult országába, új erővel kezdett feltámasztásához s benépesíté Nagyváradot is.

Nagy Lajos.

Nagy Lajos király 1342-ben Nagyváradra jő, apja példáját követve elzarándokol Szent László koporsójához, majd adományt tesz az egyház javára és megerősíti a város (civitas) jogait.

A püspökök, káptalani tagok és egyesek oltárokat emelnek a templomban. Vámos György nagyváradi polgár neve ki van tüntetve a többiek között. Báthori András megkezdi a székestemplom építtetését s befejezi azt Meszesi György püspök, ki két kolozsvári szobrászszal, Márton és György testvérekkel Szent István, Szent Imre és Szent László szobrait készítteti s állíttatja fel.

A váradi iskolák látogatottak, a váradi polgárok már tisztességes helyet foglalnak el, a mit az is mutat, hogy Böcsi Szudar Dénes fia, Sándor 1347 táján itt járván iskolába, Pál nevű szabómesternél lakott.

Nagy Lajos (A bécsi krónika után). 

Nagy Lajos király 1342-ben Nagyváradra jő, apja példáját követve elzarándokol Szent László koporsójához, majd adományt tesz az egyház javára és megerősíti a város (civitas) jogait.

A püspökök, káptalani tagok és egyesek oltárokat emelnek a templomban. Vámos György nagyváradi polgár neve ki van tüntetve a többiek között. Báthori András megkezdi a székestemplom építtetését s befejezi azt Meszesi György püspök, ki két kolozsvári szobrászszal, Márton és György testvérekkel Szent István, Szent Imre és Szent László szobrait készítteti s állíttatja fel.

A váradi iskolák látogatottak, a váradi polgárok már tisztességes helyet foglalnak el, a mit az is mutat, hogy Böcsi Szudar Dénes fia, Sándor 1347 táján itt járván iskolába, Pál nevű szabómesternél lakott.

Nagy Lajos (A bécsi krónika után).

Szapolyay János. I. Ferdinand.

Ezután új korszak következett. Szapolyay János és I. Ferdinánd versengtek a koronáért. János király a nagyváradi püspökség jövedelmét Czibak Imrének, a gazdag biharmegyei birtokosnak adományozta s rábízta Bihar vármegye főispánságát és a váradi várat. Ez el is foglalta mindet. I. Ferdinánd Maczedóniay Lászlót nevezte ki Várad püspökévé. Amaz mint Szapolyay jeles hadvezére, innen intézte hadjáratait, emez püspöki székhelyét nem látta soha.

Nagyvárad polgárai elérték azt, hogy két király versengett érettök a haza eme szomorú napjaiban s mindkettő törekedett megnyerni őket, számukra kiváltságokat biztosítván.

János király 1527-ben, a tarczali csatavesztés után, seregét Nagyváradra vonta, s ennek hatalmas erődítvényeire akart támaszkodni további hadjárataiban; azonban, mikor 1528-ban Kassát megbüntetni akarván, hadaival innét Szina alá szállott, vereséget szenvedett.

I. Ferdinánd király Nagyváradot azon várak sorába vette, melyeket Hobordanácz által, Konstantinápolyban, Szolimán szultántól, a jó barátság fentartása fejében, magának visszakívánt.

Míg Magyarország többi részein dúlt az áldatlan testvérharcz, a Tiszán inneni rész meg volt mentve e küzdelemtől; a török azonban 1529-ben 189egyre erősebben tolakodott az ország szívébe, majd később ketté választá Magyarországot és harmadikúl, éknek nyomúlt közéje, Konstantinápolytól Nyitráig.

I. Ferdinánd.
Az orsz. képtárból.

Fráter György.

Czibak Imrének 1534-ben Felmérnél történt legyilkoltatása után János király Martinuzzit, családi néven Utyeszenics Györgyöt, másképen Fráter Györgyöt, korának legnagyobb férfiát ültette a váradi püspöki székbe. Az alacsony sorsból a legfőbb papi méltóságra emelkedett lánglelkü főpap, abban a szomorú időben, mint tűzoszlop válik ki társai közül.

Várad ekkor János király országának fővárosa lőn; itt tartá udvarát a király is, ide gyűltek a nemzeti királyság hívei, a külhatalmak követei, itt köttetett meg 1538 február 24-én Ferdinánd és János királyok között a váradi béke, mely az utóbbi számára, 1540-ben bekövetkezett haláláig biztosítá a koronát. Ez időben keletkezett itt a reformáczió.

Fráter György egy egyházfit, kit azzal vádoltak, hogy egy szentkép előtt imádkozó nőt arczúl ütött, máglyán égettetett meg. Való, hogy míg Fráter György élt, a reformáczió Váradon és környékén nem boldogult.

Mint kincstartó, gondoskodott arról, hogy az eshetőleges hadjáratokra elegendő pénze legyen, a váradi várat megerősíttette, ágyukat öntetett, melyeknek ketteje még száz év mulva is ott állott a vár "Aranyos" és "Veres" bástyáján.

János király halála után I. Ferdinánd, Fráter György miatt, nem érvényesítheté a váradi békében szerzett jogait, és a mikor ezt érvényesíteni akarta, Izabella, özvegy királyné, fia János Zsigmond nevében behívta a törököt, Szolimán pedig megvervén I. Ferdinánd hadait, elfoglalta Budát.

E foglalás következménye lőn, hogy több úri család Váradra menekült, Váradon kerestek menedéket a margitszigeti apáczák, kiket a szentjánosi monostorban helyeztek el. Buda és Pest iparosai közül is számosan találtak barátságos otthont Nagyváradon.

Martinuzzi 1551 évi deczember 17-én Alvinczen meggyilkoltatván, utóda Zabardy Mátyás lőn. 

 
Báthori Zsigmond.
Az orsz. képtárból.

Részlet Nagyváradról.
Fekete Sándor udv. fényképész felvétele.

Bocskay István.
Az orsz. képtárból.

Báthori Gábor.

Báthori Gábor, a nagy nemzetség utolsó sarja, 1611-ben Nagyváradon tartózkodott, majd visszatért Erdélybe, hogy rendet csináljon; azonban innen a Bethlen Gábort támogató török által kiszoríttatván, 1613-ban Nagyváradra jött. Itt azonban arra a hírre, hogy a megszorult fejedelem a török megengesztelése czéljából kész Nagyváradot átadni a portának, 1613. október 27-én este, Géczy, Szilassy János és Ladányi Gergely hajdúkapitányok, - Abaffy Miklós, a Tokajból jött segítő sereg vezérének tudtával, - midőn egy kirándulásról hazatért volna, Báthorit Nagyvárad külső és belső sorompója között, a Pecze patak mellett megölték. Holttestét Nagy Balázs, gyalogtestőrségének hadnagya, Ecsedre szállította, a családi sírboltba.

Bethlen Gábor.

Bethlen Gábor, a nagy képzettségű diplomata és jeles hadvezér, Erdély fejedelmévé választatván, 1618-ban, mint ezt a bástyába helyezett feliratos kőtábla igazolja, kijavíttatta a váradi várat és a várban levő Nagy-Boldogasszony templomának köveit felhasználva, megépíté a Bethlen-bástyát. Ezzel a nagyhírü templom eltünt a föld színéről.

Bethlen Gábor erdélyi fejedelem szintén nem késett Váradot, kiváló 194fontosságát felismerve, szabadalmakkal jutalmazni, a török által ütött sebeket begyógyítá, sőt a várat meg is erősíté.

A jeles fejedelem 1627-ben már halála felé közeledett. Azt, hogy nejét, Brandenburgi Katalint tette meg utódjának, régen megbánta; e végből Nagyváradra vitette magát, az itt összegyűlt főurakkal tanácskozandó és öcscsét, Bethlen Istvánt vette maga mellé kormányzóúl. Még ugyanez év november 15-én, Gyulafejérváron elhalt.

I. Rákóczy György.

Utódja Bethlen István és özvegye Katalin lett, kiket a fejedelemségből csakhamar kiszorított I. Rákóczy György, a ki előtt Várad még 1630-ban megnyitotta kapuit, a honnan az erdélyi rendek Fejérvárra kisérték.

A II. Ferdinánd és Rákóczy György között kitört küzdelembe Eszterházy nádor és Pázmány Péter folytak be tevékenyen, míg végre a nádornak Rakamaznál történt megveretése után, Pázmány Péter kötötte meg a békét Rákóczyval.

Nagy előnyére vált I. Rákóczy Györgynek az, hogy Nagyváradot és várát bírta. Bethlen István ugyanis megbánván, hogy a fejedelemségről lemondott, a temesvári basát rávette, hogy érdekében Rákóczy ellen hadra keljen. A temesvári basa erős hadsereggel Gyulára jött, itt egyesült a gyulai basával, czéljuk lévén Nagyvárad elfoglalása, a hol I. Rákóczy György neje és családja időzött.

Bethlen István.

A fejedelem hírét vevén Bethlen István mozgolódásának, Erdélyben összevont hadaival Várad megsegítésére sietett, futár által meghagyta azonban Korniss Zsigmond váradi kapitánynak, hogy csatába ne ereszkedjék, hanem az erdélyi hadakat várja be; egyúttal Ibrányi Mihályt és Huszár Mátyást, marosszéki és magyarországi jószágain szedett némi hadakkal, támogatására küldte.

A török had 1636. október 6-án érkezett Szalontára, a hol súlyos vereséget szenvedett. Ez, mint Szalárdy írja, annyira meghatotta a fejedelmet, hogy bőjtöt fogadott és protestáns létére október 6-ik napját egész életében megbőjtölte.

1658 újból vészt hozott Nagyváradra.

II. Rákóczy György.

II. Rákóczy György nagyravágyása pusztulásba dönté Erdélyt és vele a magyarországi vármegyéket.

A tatár khán és vele számos oláh had a bozzai szoroson betört; ez a pusztító ár áthömpölygött Erdélyen, Enyedet, Tordát, Marosvásárhelyt feldúlta, Kolozsvár külvárosait felégette, innen Biharnak rohant, Konyárt, Derecskét és más berettyómenti helységeket felégetett és azután Váradot táborolta körül. Azonban a vár derék alkapitánya, Gaudi Endre, puskásaival, kevés lovasságával és néhány taraczkkal, melyeket kartácscsal és vasdarabokkal tömetett meg, oly jelesen forgolódott a város védelmében, hogy a tatárok és oláhok szeptember 20-án eltávoztak alóla.

Két év múlva azonban sokkal erősebb had, nagyobb küzdelemmel, hősies védelem után a nagyváradi várat elfoglalta.

A végzetes fenesi ütközetben II. Rákóczy György fején halálos sebet kapott, testőrei Nagyváradra vitték, hol 1660 június 6-án meghalt.

Bethlen Gábor.
Az orsz. képtárból.

Souches tábornok.
A bécsi Heldenbuchból.

I. Lipót.
Az orsz. képtárból.

Bercsényi Miklós.
Az orsz. képtárból.

Várad 1713-ban.

A béke Nagyvárad fölé is kiterjeszté áldásos szárnyait. Szabó János perczeptor 1713-ban, február 11-én állítja össze számadásait, melyeket a várbeli helytartó (locumtenens) Roser János Orbán ezredes, Mayerhoffer pénztárnok és Majchacht Pál ellenőr helyben hagynak, a miből azt kell következtetnünk, hogy a közigazgatás a várparancsnok fenhatósága alatt állott; a káptalan és püspökség a megszállás után még nem ült be jogaiba.

Legtöbb adót Szemere Márton fizetett: 11 frt 22 denárt, utána Egerszegi 202Ferencz 10 frt 20 denárt, Szabó János perczeptor 5 frt 50 denárt. A bevétel össege 568 frt 05, a kiadás 590 frt 72 denár volt, tehát 22 frt 77 denárt tett a túlkiadás, ezt azonban az ellenőrök 19 frt 75 denárra helyesbítették.

Az adófizetők nevei azt bizonyítják, hogy egy csoportban élt magyar, német, görög, rácz, oláh; ez utóbbit, vallása révén, a ráczokhoz számították.

Érdekesebb okirat ennél Nagyvárad lakosainak, vagy inkább családfőinek összeírása 1714. november 28-ikáról.

Ebből tudjuk meg, hogy a bíró Horvát Sámuel, törvénybíró Egerszegi Ferencz, a jegyző Stréczényi Lajos volt. Tanácsbeliek voltak: Szatmáry Pál, Pita Demeter, Ursics János, Laba Ferencz, Szűcs Mihály, Szabó János, Borbély János, Artiny Péter, Szemere Márton, Rácz István, Veres Mihály, kiről írva van, hogy már előbb itt lakott. Összesen 162 ház állott, ugyanannyi háztulajdonossal, ezenfelül volt 21 lakó, tehát a szám elég csekély. Neveik közül emlékezetes: Késcsináló János (mesterségére késes), Serfőző Volfgang (serfőző), Kőműves Gáspár (kőműves), Kőműves Márton (kőműves), Szabó János (szabó), miből következtethető, hogy nagyobbára mesterségük után neveztettek el; későbben Késcsináló János ezen a néven tanácsbeli lett.

Minthogy a házak közvetetlen a vár körül épültek, a várparancsnok ezek lebontását elrendelte; tehát valami nagy épületek nem lehettek.

A város közigazgatása more patrio vezettetett; annak nincsen nyoma, hogy ez időben a káptalan vagy püspökség élt-e már földesúri jogaival.

Eddig a városrészek még mindig együtt voltak Nagyvárad elnevezés alatt. Az első jegyzőkönyveket 1716-ban magyarúl, későbben latinúl vezeték; a katonaság és kincstár azonban németül levelezett.

Nagyváradnak 1720-ban 216 polgára volt.

1722-ben Velencze városrész, mint város, külön hatóságot állít fel. Ez a telep eredetileg rácz-telep volt, lakosai katonai szolgálatra kötelezvék, miért is közszólásmód szerint: katonavárosnak hívták.

III. Károly.

Nagyvárad polgárai utána járnak jogaiknak és 1723-ban III. Károly király megerősíti a váradi káptalan és a város között létrejött, accorda néven ismert egyezséget, mely a város lakosainak némi jogokat, a káptalannak azonban teljes földesúri jogot biztosít, és a melynek alapján évi 400 váltó forint fizetésének (dika) kötelezettsége által a város lakosai mentesülnek a robot alul.

Az 1723. évi 30. t.-cz. által a tiszántúli kerület részére felállított kerületi tábla székhelyéűl Nagyvárad mondatott ki, itt is volt az 1725. évi február 26-ik napjáig; azonban III. Károly királynak 1725. évi január 30-ik napján kelt rendeletére Debreczenbe vitték át, okul adatván, hogy Nagyváradon alkalmas épületet nem találtak.

A székesegyházul szolgáló Szent László-téri kath. templom előtt gr. Csáky Miklós, a bejárattal szemben, püspöki lakot, közvetetlen közelében meg papnevelő intézetet alapított; addig a papnövendékeket Kassán, a jezsuitáknál nevelték. Gyöngyösi György kanonok Váradra hozta az irgalmas-rendüeket, Szenczy István kanonok a Szent Orsolya-apáczákat, Salamon József kanonok a nevéről nevezett finevelő intézet alapját vetette meg, majd felépültek újból a jezsuiták, pálosok, premontreiek rendházai. 1727-ben egy új szerzetes rend jött: a kapuczinusok.

1726-ban Olaszi külön válik Nagyváradtól, külön hatóságot állít fel, azonban a püspök még mindig Nagyváradon, a káptalan szabadalmas városában lakik.

1723. január 1-én, a mikor a káptalani főtiszt jelenlétében a városi 203előljáróság megválasztása végbemendő volt, nagy lárma és kiabálás esett, a miért Bihar vármegye szolgabírája a városházánál nagy vizsgálatot tartott, melynek következménye a lakosok bocsánatkérése lett.

Gróf Forgách Pál püspök azzal tette nevét a város történetében emlékezetessé, hogy 1752-ben letette a mai székesegyház alapkövét; br. Patachich Ádám 1762-ben kezdé építtetni a jelenlegi püspöki palotát s ugyanez időben kezdtek emelkedni a kanonoki lakások is Olasziban. A székestemplom építésére Salamon József kanonok ügyelt fel.

És minde nagy munka mellett is kevés volt Nagyváradon a katholikus hívek száma; a lakosság Kálvin hitelveit követte, vagy görög-keleti volt.

Gróf Csáky Imre püspök székely származásu s oláhul is beszélő papját, László Pált bízta meg a görög-keletiek egyesítésének nagy munkájával. 1713-ban váradi kanonoknak és a görög-egyesültek főesperesének nevezte ki. László fáradságát siker koronázta. 1725-ben már hetvennél többre ment az egyesült lelkészségek száma a váradi püspökség területén.

Mária Terézia.
Az orsz. képtárból.

Mária Terézia.

1777-ben Mária Terézia megalapítja a gör. kath. püspökséget Nagyváradon és a lat. szert. püspökség uradalmaiból kiszakítja számára a belényesi uradalmat, kárpótlásul adja azonban, ráfizetés kötelezettsége mellett, a vaskohi uradalmat. Az első gör. kath. püspök Drágossi Mózes volt.

Az eltörölt jezsuita-rend gimnáziumába és akadémiájába Mária Terézia tanárokat állít, 1780. november 14-én megnyitják az akadémiát, azonban teljesen csak 1788-ban szervezik.

1782-ben Roth György várparancsnok, a helytartó tanács engedélye 204folytán, jogot ad egyeseknek, hogy a vár közvetetlen közelében, sőt a vár sánczára házakat építsenek, bizonyos czenzus (taxa) fizetésének kötelezettsége mellett; csakhamar 80 ház épül, ebből a helytartó tanács engedélye mellett alakul Váralja, külön joghatósággal, de a nagyváradi polgárok szabadalmi joga mellett 1792-ben szervezkedik, világosan kiköttetvén a szerződésekben, hogy azon esetben, ha a vár mint erősség visszaállíttatnék, házaik kártérítési igény nélkül lebontandók lesznek. A káptalan ellenmondását Roth ezredes figyelembe nem veszi; ebből per keletkezik, mely 1857-ben, a kir. kincstár ellen foganatosítandó végrehajtás állapotában egyezségben ér véget s a vár a kir. kincstár részére visszamarad a körülfekvő házakkal együtt. 

 
II. József.
Az orsz. képtárból.

1848-49.

Az 1848. évi V. t.-cz. Váradot és Olaszit egy választó-kerületté tette, V.-Váralját és Velenczét a bihari választó kerülethez csatolta; mire Várad és Olaszi egy várossá alakult és képviselőjéül Szacsvay Imrét választotta meg.

1848-ban Nagyvárad volt a magyar sereg fölszerelési raktára, az ágyuk, lőpor, kardok készítésének műhelye, a hol minden egyes ember lázas tevékenységgel törekedett az önvédelmi harcznak hasznára lenni. A híres 3-ik zászlóaljban 150 nagyváradi fiu harczolt a szabadságért és itt alakult a 26-ik honvédzászlóalj.

Az orosz sereg 1849-ben itt vonult el, itt időzött Paskievics és Görgei Artur a világosi fegyverletétel után, innét vitték el báró Bémer László lat. szert. püspököt szomorú fogságába, melyből csak a halál szabadította meg, itt lőtték főbe Rulikovszky Kázmér lengyel dzsidás századost, kinek terve a forradalom végnapjaiban az volt, hogy az orosz seregben harczoló lengyeleket a magyarokhoz áthozza. Nagy Sándor József honvéd tábornok születése házát emlékkő jelezte sok ideig, míg a ház emeletes palotává lőn és ma már csak a születése helyét jelöli. Itt született Szigligeti Ede, a nagy szinműíró, a népszinmű megteremtője.

A szomorú napokra még szomorúbbak következtek. Nagyváradon is kir. kerületi főispánság alakult, 1853-ban ugyanitt a közigazgatást cs. kir. helytartóság vezette, 1854-ben az ideiglenes főtörvényszéket Debreczenből Nagyváradra helyezték át és itt maradt 1861. évi április végéig.

Ennek megszüntével, 1863-ban a város polgárai magok folyamodtak, hogy a gyűlölt kir. pénzügyigazgatóságot tegyék el Nagyváradról. Kérelmök teljesítve lőn; áthelyezték Debreczenbe. 

I. Ferencz József.

1851-ben a megáradt Sebes-Körös hullámai medrökből kitörtek és elborították Ujváros és Olaszi alsóbb részét. - 1852-ben Ő felsége körútjában Nagyváradra jött, a mit 1857-ben ismételt, de ekkor már a felséges asszonynyal.

1859-ben a lat. szert. püspökség és káptalan meg a város között megköttetett a kir. kisebb haszonvételekre az örökmegváltási szerződés, mely azonban, e sorok írójának sürgetésére, csak 1882 január 1-én érvényesült végleg; a lat. szert. püspökség 250 ezer, a lat. szert. káptalan 405 ezer frtért engedte át az italmérési, a pecze-szőlősi serházat és a püspökség lemondott a 400 frt dikáról, az olaszi területen levő szőlőhegyek dézsmaszedési jogáról; később, 1882-ben hozzá adta 12,000 frtért a Báránka (Fehér Bárány) vendéglő épületét és a szőlősi serház körül levő mintegy 11 hold földet, majd 900 frtért átbocsátotta a káptalan is a Laporta vízi malom mellett levő raktárt, a kir. kincstár 1882-ben 70,000 frtért engedte át a váraljai itélmérési jogot a várbeli korcsmaépületekkel együtt; az italmérési jogért Nagyvárad később, 1892-ben, 1.800,000 frt kártalanítást kapott regale-kötvényekben az államtól, az italmérési jog megváltása alkalmából, mely összeg nagy lendületet adott Nagyvárad fejlődésének. Az 1857-iki népszámlálás Nagyváradon 15 ezer s néhány száz lelket, míg az 1890-iki 40.400 lelket talált.

1860-ban Várad-Váralja és Várad-Velencze különálló községek egyesültek Nagyváraddal s így a város újból egygyé vált, azonban a kormánynál maig is hasztalanul sürgeti a törvényes egyesítést.

A germanizáczió időszaka Nagyvárad mellékvárosainak egyesítésével nagyban fejlesztette a várost ipari, kereskedelmi s közművelődési tekintetben; ennek következménye lőn azután az újra egyesülés. De képviselőt még mindig Nagyvárad és Olaszi választott.

1890 szept. 10-én, a közelben tartott nagy hadgyakorlatok alkalmából Ő felsége I. Ferencz József király Nagyváradra jött és dr. Schlauch Lőrincz bibornok vendége volt; meglátogatja a Szent-József intézetet, az Orsolya-apáczák kolostorát, a lövészegyesületet a Rhédey-kertben és másnap tovább utazott. Ittlétekor tisztelgett előtte Nagyvárad és Bihar vármegye törvényhatósága, az egyházi rendek és hitközségek, a társulatok és az egyesületek.

1892. junius 27-én Császka György kalocsai érsek részvétele mellett tartá a kath. egyház Szent László király szentté avatásának hétszázadik évfordulóját, Nagyvárad városa pedig a török járom alól való megszabadulásának és újjászületésének 200-ik évfordulóját.

1895-ben Sal Ferencz polgármesterségének 20-ik évfordulóját ünnepelte Nagyvárad nagy fénynyel és pompával; az ő nevéhez fűződik Nagyvárad ujból való felvirágzása.

1896-ban nagy fénynyel ünnepelte meg a város a honalkotás ezredik évfordulóját.

1897-ben iktatták törvénybe, hogy a katonai nevelő-intézetek egyike Nagyváradon állíttassék fel. 

Teljes írás Borovszky - Magyarország vármegyéi :mek.oszk.hu